Olvasóm Kedves!
Vajon, az emberek szívesebben vásárolnak személyesen? Szerintem igen. Könnyebben a pénztárcájukba nyúlnak, ha valaminek megtetszett a "fogása"... Megragadó az illat, érzés, "élet"-nagyság, tapintás, a részletek megfigyelése... Amiket egy fotó nem tud visszaadni, akármennyire is igyekszik...
A kis padlásműhelynek itthon, az volt az alapötlete, hogy "előbb a megrendelés, aztán az elkészítés", így mindenki azt kapja amit kért, és én sem dolgozom feleslegesen...
DE RÁJÖTTEM, EZ MÁSKÉPPEN IS MŰKÖDNE! Hiszen ez a világ legjobb foglalkozása: nem is dolgozhatok szükségtelenül! Biztosan lesz gazdája egy-egy elkészült tárgynak, hiszen szerethetőek! Maximum itt lakik egy darabig a Műhelyben.
Ezen a megvilágosodásomon kívül, ma -séta közben - beszélgettünk Férjurammal... Igen, sokat szoktunk, szerencsém van Vele! De nem ez a lényeg.... Szóval igazat adtam neki. (Kivételesen) Kell, hogy legyen néhány portéka, amelyeket mutogathatok... Akiket "vásárra" vihetnék, ha lenne rá alkalmam.. (Itt jegyezném meg szerényen, hogy lehet, hogy lesz is, nem is egy... Majd mesélek...)
Ígyhát alkotásra fel!
Ma a fészbukon ígért mézeseket sütöttem ki, és kissé rendbe szedtük a családdal a műhelyt (ÁÁÁÁÁ, csöppet sem volt "rumlis"....). Holnap, miután anyai és háztartási (házastársit is írhatnék, de ez félreérthető, igaz? ) kötelességeimet elvégeztem, nekiláthatok a mézes-díszítésnek! Szeretem csinálni! És már most karácsony-illatú minden... Hmmmm....
Érzitek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése