Ősz

Olvasóm Kedves!

Hm, hm... Tudok még írni? Hol is vannak a betűk? Hol is hagytuk el ismeretségünk fonalát? Még nyár volt. Igaz? "Már javában ősz van... " - gondoltam tegnap este. Erre ma reggel dér lepte a kertet, a kabátom összébb kívánt húzódni és nocsak sötétben értünk haza. 

Tehát már inkább tél lenne? Atya gatya! Hogy mi történt velünk? Mi foglalt el minket annyira, hogy nem tudtam írni két sort sem? Nem is tudom. Le voltunk terhelve :)

Az iskolai őszi szünet nagyon jól esett! Mesélem miért :) 

Hetekkel ezelőtt kezdődött a történet, egy másik évszakban...

A nyár utolsó heteiben... A gyerekeknek - bevallom - két éve ígérjük, hogy lesz külön szobájuk. Eddig nagyon nem szerettem volna, hisz minek elvonulni? Játsszunk közösen, bújjunk össze, szeressük egymást!!! Sok jó ember kis helyen is elfér! Egyszerűbb, funkcionálisabb, stb...

A véleményemet megváltoztattam! Van ilyen. Mikor a nyári - különösen sok - közös program szembesített vele, hogy biz', nem vagyunk egyformák. A Lányok igazából: Nagylány, a Középső és Kiscsibe. Megáldva homlokegyenest ellentétes igényekkel, amik nem kiegészítik egymást, hanem a kritikus pillanatban ütköznek. Tehát az elhatározás megszületett: Külön szobára márpedig szükség van. 

Tervezgetés következett. Eztán én, mint kreatív elme, a lehető legbonyolultabb megoldásra beszéltem rá kedves és birkatürelemmel megáldott Férjuramat. Azaz minden szoba új gazdát kap, plusz építünk (főleg a férfiak) egy kiegészítő helyiséget, mondhatni galériát, hogy jusson mindnek...

Belevágtunk iskolakezdés előtt két héttel! KÉSZ LESZ szeptemberre! Mondtam én... Karácsonyra! Mondták ők... 

Szeptember elsején a két iskolába menő és az új ovisunk remekül vették az akadályokat. Talán csak a szakavatott szemnek tűnt fel, hogy kissé szétszórtak vagyunk. Titok volt, hogy itthon áll a bál, hol festünk, hol pakolunk (ja, persze, ha már mindent felforgatunk, ki is kell festeni!!! Ugye? Persze! Én ötletem volt!!! ) Csak nem haladtunk, csak nagyon nagyon lassan... Már tűntek el dolgok a kupiban, ösvény vezetett a dobozok között a ruhásszekrényhez és mindenki első kérdése az volt, mikor összefutott velünk: Na, kész??? És mi egyre csak hajtogattuk, hogy MÉG NEM! ÁÁÁÁ! Már magunk is kezdtünk kétségbe esni! Majd az őszi szünetben! Mondtam én!... Persze, jövőre!... Mondta a család...

Itt érkeztünk el oda, hogy milyen jól is jön az ember lányának egy őszi szünet. Persze mi nem a tanulási lemaradásokat hoztuk be, nem gyakoroltunk a témazárókra... Meg is lesz a böjtje... DE!

Sokat haladtunk itthon (befogtuk a gyerekeket is, a munka nemesít! )! Minden kifestve, rendbe téve! Végre jöhetnek hozzánk látogatók! Akik szót fogadnak és nem néznek be abba a bizonyos titkos szobába, ahol a még felrakásra váró polcok, kiselejtezéshez sorban álló ruhák és megvarrni való függönyök bújtak el...

Szusszantunk is: faragtunk tököt, szedtünk csipkebogyót és megsütöttem az első mézeskalácsokat is! Hihetetlen :)

Láblógatás, időröppenés...

Olvasóm Kedves!

 

Ugye elnézed nekem az ígérgetést, levegőbe beszélést, szappanbuborék elhatározásaimat...

Hidd el szeretlek, fogok is írni, csak még ez van, az van... 

A gyerkőceim a hibásak!!! A férjuram!!! Az élet!!! Munkahelyem!!! Egészségem!!! Mindig valami... Persze nem ÉN... A körülményeim. Igen, ÉS MÉG KÖRÜLMÉNYES is vagyok.

Egyszer csak itt is leszek... 

Várj Rám! 

Kérlek szépen!

Puszi:

Sziszi

Hová lett a márciusom?

Olvasóm Kedves!

Élek!!! Nem is gondoltad volna, igaz? Vállalkozásom elérte az első (és egyben természetesen, várhatóan az utolsó) mélypontját. Illetve nem is. Mert a "molyolás" folyik a háttérben, csak nem mutatom a nagyközönségemnek... Mert nincs idő holmi blog pötyögésre, fotó készítésre és mesedélutánokra... 

Teljesen elszomorodtam. Azt hiszem ugyanúgy, mint a napi hát-erősítésre, vagy a sok víz ivására, vagy az esti összebújós meseolvasásra, erre is szükségem lenne... Mert ez jó. Biztathatsz Te is, nem fogok megsértődni :)

A lényeg, hogy sajnálom, bocsánatot kérek, amiért hanyagoltam a blogot. Van pedig mit mesélnem! 

Múzeumokról, horgolásról, tolltartó varrásról, bolhapiaci tündérekről, 30 éves plüssmacsek új életéről, a térképészek küzdelmes sorsáról, galambász héjáról, aki lehet, hogy karvaly... A húsvéti nyusziról már nem is beszélve, aki már régen otthon durmol, mire én eljutottam idáig... Ér még ilyet kívánni?:

BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPET!!!! 

Ha nem, akkor így jártam... Azért ezúton tudatom, hogy szeretettel gondoltam rátok és én is nagyon várom a kicsit melegebb napsugarakat... A fák dús virágzását... A napok hosszabbodását... (Igen, jó lenne, ha mondjuk duplázódna a hosszuk, mert akkor mindenre lenne időm... Gondolom :) )

Kaptok tőlem egy nagy ígéretet húsvét alkalmából: Nem tűnök el ennyi időre többet!

Az ígéret pedig szép szó....

Mindenkit ölelek: Sziszi

Könnyű farsang

Olvasóm kedves!

A farsangi időszak beköszöntével, ami vízkereszttel érkezik, mi is elkezdünk pezsegni... Megbeszéljük melyik gyerkőc, mi szeretne lenni a maga kis közösségi mulatságán, jelen esetben az iskolában. 

A wikipédia szerint: "A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást." Idén február 17-én (ha jól tudom) már zárul is a karnevál. Aminek örülök, mert jöhet a tavasz!!! Ez a hátramaradt két hét pont elég lesz a télből :) 

De térjünk vissza a jelmezesdihez. Bevallom, idén nem erőltettem túl magam. Persze szerettem volna, de nem igényelték :) Férjuram a fánksütésben jeleskedett (esküszöm, teljesen önszántából). De magára vessen, mert ezentúl tuti az Ő feladata lesz, olyan istenien sikerült! Én - lévén konyhai feladataim elorozták (no, nem tiltakoztam ám nagyon) - a jelmezkészítés erőtpróbáló feladatára öszpontosítottam minden erőmet. 

"Mit készítsünk idén lányok? " - Tettem fel a kérdést... "Akartok barokk dámák, múmiák, szaloncukrok, börtönőrök, netán dinoszauruszok lenni?" Bármi, amihez sebtiben anyagot kell szereznem, mert pl.: szkafanderhez éppen nincsen itthon megfelelő sugárzásálló textúrám.... A válasz után általában agyalhatok napokig a megvalósításon, álmatlanul forgolódva, hogy megfeleljen az öltözék minden előírásnak: tanárnénis, szülős, barátos, apás, tesós stb.-nek...

A kérdésre olyan választ kaptam, aminek minen anya örül: 

"Ne bonyolítsd túl Anya, én boszi leszek". - Enci. "Én meg kalóz!" - Lili.

Jól van lányok, mi sem egyszerűbb.

"De Anya, nekem jó a varázslós szoknyám, nem kell másik. Kalapom van... Fú, és felvehetem a kopogós cipőmet!!! :) " (Nem kérdezte, kijelentette... Pedig szoktam tiltakozni... Most nem tettem...)

"Tehát semmi dolgom nincs?" kérdeztem csalódottan... "Hát, jól jönne egy seprű." Remek, ez Apa-feladat... Más? Semmi...

No, jó, akkor lássuk a kalózlánykámat :)

"Tök jó halálfejes pizsit vettem neked a múltkor a turiban, úgysem hordjátok (nem értem miért...), szuper fejkendő lesz! Hú, de menő! Ugye? " Kezdtem a fejtetőn az elmélkedést....

"De én kapitány szeretnék lenni, kalappal, meg kabáttal.... Kard tartóval, csizmában..."

Itt a lehetőség a szokásos kreatívkodásra, csillan fel a szemem, de már annyira beleéltem magam, hogy idén secperc alatt lesz jelmez, hogy - szégyenszemre - ezt válaszoltam:

"Most hülyéskedsz????? Hogy gondolod???? Ez a fejkendő sokkal jobb!... és varrok egy szemtakarót, az kell!"

Kerestünk egy szoknyát az enyéimből, átalakítottam ruhának neki... Egy fehér ing-blúz és egy jó szűk mellény egészítette ki a szerelést. Vagány lett szerintünk... A kard-tartót Apa megoldotta egy megfelelő övvel. (Apa nélkül nem is tudom mire mentünk volna :) )

Kész. A feladat letudva. Idén imígyen tudatosult bennem, hogy a jelmezbálnál a "jelmez"-től eltolódott a "bál" felé a hangsúly. A csajócák simán  JÓL akartak kinézni :) Ezt erősítendő lógós fülbevalókat, nyakékeket választottunk hosszan... Elővettük a kék szempillaspirált és izgatottan vártuk - igen én is, bár én inkább a végét - a diszkót. Mert már az is van a suliban :) 

A buli végén mindannyian elégedetten indultunk haza. A lányok szuperül mulattak, táncoltak és elégedettek voltak a külsejükkel, ami ebben a korban lévő lányoknál még rettentő FONTOS, majdhogynem létfontosságú... (Enci ugyan a parókát nem volt hajlandó felvenni, csak a kép erejéig, de sebaj...) 

És külön büszke vagyok, mert Enci nem hercegnő akart lenni és Liliom nem valami vámpír-zombi-lény :) 

Na, melyik Enci? :)

Januári tavaszolás

Olvasóm Kedves!

Az idei kiruccanásunk nagyon jól sikerült! Az utazásunk kényelmes, gyors, szuper... Ugyanis:

Hosszú évek kuporgatásával, néhány hónapja vásároltunk egy autót!!! Ezt nem is meséltem, nem akartam felvágni... De annyira jóóóóó. Soha nem volt még "új" autónk. A Zafiránk csak 15 éves :) Eddig veterán autóink voltak és sajnos mind a kettő nálunk lelte halálát. Egy lada és egy volkswagen golf. Úgy szerettük őket!  Komolyan megsirattuk a gyerekekkel mindkettőt, mikor végleg beadták a kulcsot... A Golf már több éve elhagyott minket és mikor néha autóztunk, akkor a szülők suzukiját kaptuk kölcsön. Most pedig saját van!!! Hát, én nem vagyok autómániás... De a Zafiránkat egyenesen imádom! 7 személyes, ami azért jó mert Mama, Papa, Zsófi, vagy a Matula bácsi is befér, ha véletlenül mind együtt vagyunk... ami elég gyakran előfordul :) De nem ecsetelem tovább. 

A lényeg, hogy most Mama, Virág és mi öten, meg a csomagok is mind, mind elfértünk és KÉNYELMESEN!!! Ez maga a csoda számomra :) 

Na jó, a babakocsi kiszorult a tetőre, de nem bánta... Legalább kimostuk, hehe... Esett az eső, míg leértünk Hévízre csurom vizes lett.

Dobogómajorban nekünk szokásaink vannak. Megérkezésünk után először is, a lehető leghamarabb meg kell látogatni a medencét (ehhez mondjuk nem én, inkább a Többiek ragaszkodnak, de egye fene, felveszem azt az átkozott fürdőruhát...) Bori volt a nagy kérdés, hogy tetszik-e neki. TETSZIK! Ez nem kifejezés :) Az úszógumiba kapaszkodva, mint egy kis béka, úszott és úszott... Nagyon ügyes volt! A Nagyok meg búvárbékák voltak.... Alig láttam őket a felszín felett :) A medencézés volt a napunk kerete. Reggel az első és este az utolsó, amit meglátogattunk. Nem fürödtünk órákig (Lili nagy bánatára), de rendesen meghozta az étvágyunkat :) A gyerekek annyit ettek, mint soha otthon... A felnőttekről nem beszélhetek, mert... izé.... ellenkezik az etikettel... 

A többi szokásos programot is beiktattuk a két fürdő között... Minden napra mást. 

Helyben is sok minden van. Meglátogattuk a lovakat, kétszer is. Apa húzta a gyerekeket a csomaghordó kocsival (ez is szokás... kíváncsi vagyok mit fog csinálni, 15 év múlva a nagy culákkal... :) ), sakkoztunk a kerti sakkal, voltunk a játszó szobában őrjöngeni. 

Hévízre kétszer mentünk sétálni. Mindenkinek ez az első kérdése, de nem, a tóban még nem fürödtünk soha. Idén sem terveztük :) Ellenben mindig "A Cukrászdában" ünnepeljük Liliom szülinapját egy egy szelet tortával, és korcsolyázik egyet Apa a Lányokkal, míg én megnézem a kézműves piacot, idén Mamával... 

Néha jó, hogy nem változik itt semmi.... Nyugalmas...

Ami még hagyomány, hogy átruccanunk Keszthelyre, meglessük a Balatont és a Kastélyt. 

Csodás időnk volt!!! A Balatonnal kezdtük és annyira eltelt az idő, hogy végül két napra osztottuk a városnézést.

Etettünk madarakat, jeget törtünk, a Csajócák előadást tartottak, játszótereztünk. A női napozót vettük birtokba. A Balaton Szálló és Hullám Szálló elhanyagolt épületei pedig olyan szépek!!! Élveztük a Monarchia hangulatát... Remélem valaki felkarolja majd ezeket a patinás épületeket. Kár lenne értük.

 Hattyú etető leányok:

  "Tavaszi szél vizet áraszt" és "Kiskarácsony" egyveleg :)

A női napozó:

Keszthely belvárosában is sétáltunk egy 

nagyot másnap. Nagyon szeretem a Festetics Kastélyt:

 A Gróf Úr is szívesen látott minket:

Idén csak egy kiállítást vállaltunk be, túl szép volt az idő. A vadászatit választottuk, mert már tavaly kinéztük.

http://helikonkastely.hu/hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/vadaszati-kiallitas/

Ami azt illeti csodás állatokat láttunk, bár én jobban szeretem élőben csodálni őket, mint kitömve.... Volt egy eszméletlen fotókiállítás is: "Vadászat fényképezőgéppel" (http://www.vadaszat.net/hirek/2012/foto%2B.htm) .Teljesen odavoltam a képekért! A gyerekek simogathattak néhány kitömött jószágot  az utolsó teremben, ők ezért voltak oda... Bori beleszerelmesedett a rókába :) Néhány vadállatos festmény, rajz nagyon tetszett az utolsó teremben... 

Nem volt túl hosszú, de érdekes volt a lányoknak is! Az ott dolgozó hölgyek pedig idén is dicséretet érdemelnek!!! Kedves, segítőkész és barátságos a fogadtatás!

Ez egy albínó szarvas, nem is tudott szegény elbújni a vadász elől. Csodás példány:

Idén is csak ezt mondhatom: Keszthely szép és érdemes többször is ellátogatni a városkába.

Hamar eltelt a hét, mire belejöttem volna a nyaralásba, haza kellett jönni... 

Jó volt! És most munkára fel! 

2015

Olvasóm Kedves!

Boldog Új Évet Kívánok!!!

Szerintem idén én vagyok az utolsó, aki ezt mondja :) De legalább még januárt mutat  a naptáram...

Igazán nem szerettem volna ilyen sokáig távol maradni, de...

Mindig van DE :) Gyorsan mesélek...

Az év eddig a szokásos módon telt... Ünnepek kiheverése, lista-írás, dobogómajori kiruccanás és munka. Első félév lezárása a gyerekeknek az iskolában. És természetesen a jelmezbálra készülődés....

Gondoltam, hogy nem untatlak, hiszen tavaly ugyanezek voltak napirenden... Meg időm sem volt :) Vagy, ha volt időm, net nem volt... Szóval.... Csak azt szeretném mondani, nem maradtál le semmiről :)

Azért néhány kiegészítést teszek, jó?

VÁLTOZÁS

http://csudarumli.blogspot.com/2014/01/valtozas.html 

Eltelt egy év és már kevésbé fáj Anyukám elvesztése. Most úgy állok lelkileg, hogy a kellemes emlékek csalnak könnyet a szemembe. Nézegetem a fotóinkat régről, anekdotázom a gyerekeknek és sokat gondolok Anyura. Keresem magamban a tulajdonságait (nem sok a hasonlóság... de azért akad :) ) és néha beszélgetek vele gondolatban... Remélem ez még nem "bolond" kategória :) 

Az erre az évre jutó világrengető változás az az, hogy újra munkába álltam (http://csudarumli.blogspot.com/2014/12/eletcel-avagy-munka-munka-hatan.html), így sokkal, de sokkal kevesebb az időm... Ezt gondolom már észre is vetted.

LISTA-MÁNIA

http://csudarumli.blogspot.com/2014/01/lista-mania.html

Nos, így átolvasva elég pocsékul teljesítettem 2014-ben.... De majd idén!!! 

A lista tehát "copy-paste", annyi kiegészítéssel, hogy LÉGY POZITÍV! 

Azt észrevettem, hogy idén sokak hasonló fogadalmat tettek.... Valahogy nekem is ez lenne fontos, mert sokat panaszkodom... (Neked nem szoktam nagyon, ugye? Pedig.... Nos.... ) Tehát a gondolkodásmódomban úgy próbálok elérni változást, hogy naplót írok. Nem akármilyet: pozitív-naplót. Minden nap feljegyzem az aznapi eseményeket, de csak a jó oldalát! Például: defektet kaptunk, de nem ezt írom le, hanem azt, hogy az első arra járó autó megállt és segített! Érted? Bele kell jönni, de jó móka...  Azt várom ettől, hogy a mindennapi életben is a félig tele poharat fogom iszogatni... 

KIKAPCS

http://csudarumli.blogspot.com/2014/01/kikapcs.html

A szokásos hetünket is eltöltöttük a "nyaralóban". Idén Anyóskámmal és kis unokatesóval, Virággal voltunk. Csodás idő volt, szuperül utaztunk és tényleg minden stimmelt! (És nem csak a fogadalmam miatt írom így :) )

Szerintem egy külön bejegyzést azért megér... Néhány fotóval... 

ANYA JELMEZT VARR, MERT ÜGYES...

http://csudarumli.blogspot.com/2014/01/anya-jelmezt-varr-mert-ugyes.html

Igen, már itt tartunk... Idén csak a saját gyermekeim jelmezét kell kiviteleznem... Ez a hétvégi projekt. 

Pénteken farsang... Most úgy néz ki, nem lesz nehéz dolgom, mert KALÓZ és BOSZORKÁNY a kiválasztott figura... Attól tartok ez még alakul... Talán mesélek majd erről is.

Tehát megvagyunk, megvagyok. Sok a feladat, kevés az idő. Ez a jó! Bizonyos, hogy ez az év is úgy el fog röppenni, mint a tavalyi... Csak kettőt pislogok és itt a tavasz. 

Te is légy pozitív, boldog és vidám ez "új" esztendőben!

Szeretettel ölel:

Sziszi