Olvasóm Kedves!
Garázsvásár előtti izgalom lett úrra a családon. Mikor kitaláltam (ki más találhat ki ilyesmit...), hogy szervezzünk házi bolhapiacot, mindenki ellenállt itthon. Méghogy idegenek lófráljanak a kertünkben? Még csak azt kéne! Egyébként is kinek kellenének a mi vackaink...stb. Mondták rögtön. De mivel olyan vackok ezek, amiket sajnálunk csak úgy kidobni, hátha más is értékesnek találja majd. Válaszoltam én. Ráadásul rengeteg van belőlük!!! Szóval mondhatom, hónapok óta rágom a család fülét. Mindenkihez más módszer kellett. DE! Apukám beleegyezett, mert tele a pince és szüksége lenne helyre. Férjuram is, mert a lakásunk kész zsibvásár és kidobni nem engedünk semmit a lányokkal. Szóval ezzel reméli békességben csökken a holmijaink száma. Én is ezt remélem! Minden helységben van olyasmi, amit csak tárolunk, elő sem veszzük. Nem kellenek igazából, csak emlék fűz hozzájuk, vagy "ej, jó lesz ez még valamire...". Ilyenek.
Rendet sem lehet tartani és persze az sem lenne utolsó szempont, ha kicsi pénz is összejönne. Annyi mindenre kellene. Persze nem várunk sokat, mert pár száz forintokból igazán nem fogunk meggazdagodni, de egy állatkerti belépőt, vagy egy mozijegyet biztosan össze tudnánk árulni.Ugye?
Bátrabb barátaink is lökést adtak, mert saját holmijaikból tartottak egy kirakodóvásárt, aminél mi is segítettünk! Jó példa = jó meggyőző érv! Mindenki kedves volt, kultúráltan vásároltak és nagyon jól éreztük magunkat. Nem azt mondom, hogy MINDENT eladtunk. De azért csökkent a cucc. Jaj, ez minden vágyam!
Meg állítólag közösség-építő haszna is van az ilyesmi rendezvénynek! (Főleg, ha sorozatot csinálunk belőle...) Ismerkedünk a szomszédokkal, az utca népével. Mi Érden mondjuk eléggé félünk az utca népétől, de lehet, hogy kellemesen fogunk csalódni, nemde?
Az elhatározás megszületett! Kissé későn, mert a múlt hétvége volt az utolsó napos hétvége idén... De hát ez olyan jellemző ránk :) Meg fogjuk oldani! Eső esetén TÉNYLEG a garázsban lesz a vásár. Bár az nem annyira barátságos hely, mint egy napos kert, de most már nem tántoríthatnak el holmi természeti erők!!! Sem.
Hisz a gyerekeket is meggyőztük!!!! Ami a legnehezebb ilyenkor... Egy nyomorult csokipapírt sem dobhatok ki kérdezés nélkül. Hogy gondolom, hogy némelyik plüssállatot feláldozzuk és árverésre bocsátjuk????? De anyaaaaa??? Szóval a pénz! Mondtam: kap érte "zseton"-t, vehet másik játékot, amit használ is. De NEEEEM. AZ kell. Baráti tanács volt: gyerek nélkül selejtezz és árulj. Ehhez nem volt szívem. Volt már rá példa, hogy valami "rettentő" értékeset hajítottam ki - laza mozdulattal - és két napig nem szólt hozzám Enikő. Rettenetes volt!
Tehát inkább a lányokat is puhítottam hetekig. Kezdeti ellenállásuk eloszlott, mikor kitaláltuk, hogy árulhatnak sütit, üdítőt, vagy zsíros kenyeret. Ha néhány holmitól is megválunk... Persze mindent egyesével egyeztetve a tulajdonosával. Ennyi. Persze ez még mind elmélet. Még nem adtunk el semmit. Kiváncsi leszek a NAGY napra. Hány dolog fog visszakerülni a dobozokból a szobába?
Meglátjuk :)
Készítettünk szórólapot, pakolunk és várjuk a hétvégét! Majd mesélem, hogyan ment! Vagy - még jobb - gyere és nézd meg :)
