Olvasóm Kedves!
Válaszúthoz érkeztem. Nehéz. Mikor már az ember azt gondolná egészen jól lavíroz a rá rótt feladatok között, akkor jön egy újabb. Ami letarolja a törékeny egyensúlyt.
Mikor kitaláltam, hogy itthonról fogok boldogulni, akkor úgy tűnt, úgysem lesz más lehetőségem, hát nincsen vesztenivalóm. Elkezdtem varrogatni, építgetni kicsi Műhelyünket... Elkezdtem Veled megismertetni és lelkesen figyeltem, figyelem apró lépéseit, mint negyedik gyermekemnek.... Szépen növöget, elégedett vagyok vele... Na jó, lehetne szebb, okosabb, ügyesebb, de ő az én kis büszkeségem. Halad.
Aztán egy szép napon szeretett szakmám is felbukkan a láthatáron és ráadásul a lehető legfantasztikusabb formában! Itthonról, kényelmesen, saját tempóban végezhetően, kiegészítendő a műhely-munkát. Borikámra is a megfelelő időt hagyva! Hiszen Ő még itthon van és nem áll szándékomban bölcsibe adni. Bár talán, ha szándékomban állna, akkor sem lehetne... Szóval minden szuperül alakult. Mígnem történt valami. Ami nagyon jól jött volna, pontosan jövő év ilyenkor... De, ugyebár ember tervez...
A munkahelyemen, ahol eddig nem igazán volt rám szükség, most hirtelen nagyon jól jött volna a munkám. Megkérdeztek, vállalnék-e feladatokat? Nem nagyon sok munkával járna... Beleférne. Ha.
Ha nem lenne velem Bori.
Ha nem Budapest távolabbi végébe kellene elutaznom, röpke másfél óra alatt, hogy dolgozhassak. Ja, és vissza ugyanez.
Ha nem veszítettem volna el ezzel a rugalmas munkabeosztás kincsét, ami három gyerek melett nélkülözhetetlen.
Ha nem járna számomra idegileg kimerítő felelősségvállalásból, hiszen nem a saját pénzemmel szórakozom... Ezeket a fenntartásaimat Főnöknek is ecseteltem... Ezek után kedvesen és könnyelműen beleegyezett, hogy néha bevigyem Borit, ha néha nagyszülőkre is rábízom... és járhatok amikor nekem tetszik, csak végezzem el a munkát.
Tehát ilyen feltételekkel beleegyeztem, hogy tegyünk egy próbát, mert a munka manapság kell, és ha most nem segítek, talán nem lesz hová visszamennem, ha éppen fontos lenne. Férjuram is nyugodtabb, mert több lábon állunk. Mindenki nyugodtabb, mert a hagyományos életformát választottam. Én nem vagyok nyugodt. Nem érzem úgy, hogy ez így jó... Sőt, inkább olyan érzés, hogy "atyaisten ez nem lesz így jó"... De ezt most csak neked súgom meg. Még próbálkozom összefésülni a dolgaimat. Illetve próbálkozunk. Borival... Mert Ő is dolgozik velem... Azt a pár órát... A Főnököt határozottan meg kell dicsérnem! Bori nagyon kedveli... Remélem nem unja meg hamar... Bori hol négykézláb mászkál az iroda padlóján, hol a Ferit sétáltatja, hol kekszet kuncsorál a Főnöktől, hol alszik a kanapén... Gyakran hangos, rohangál és tisztába is kell tenni. Ezekhez nem igazán van hozzászokva az iroda három férfitagja... Aggódom értük. De, ha minden jól megy, csak szeptemberig kell kibírniuk, akkor mehet a kiscsaj oviba, ahová való :)
Addig is ... Alakul az élet...
Voltam vásározni! Jól sikerült, élveztem nagyon! Maradt néhány portékám, legközelebb azokat mutatom... Hátha megtetszik Neked valami :)
Szép estét!
És drukkolj Nekem!
