Varázsló

Olvasóm Kedves!

Eme leányom rendkívüli részletességgel adta elő kívánságait a jelmezével kapcsolatban, amelyeket természetesen egytől egyig teljesítettem :) 

Ezek rendre: csúcsos kalap, fátyollal; palást; harang ujjú felső; szétálló szoknya; varázspálca csillámporral.

Kezdtem az elején.... A kalap alapja kartonpapír. A forma hosszas kísérletezés eredménye, amit egy tűzőgép segített... Összetűztem, felpróbálta, szétszedtem, levágtam, újratűztem....stb... Ez túl magas, ez olyan, mint egy lovagé, ez túl szűk... De megtaláltuk a megfelelőt, amit cellux-al tekertünk körbe, mert a papírragasztó nem akarta megtartani (elég gyorsan....). Ezután szabtam ki rá a csodás irizáló anyagunkból a borítást (Bevallom nem volt jó ötlet előtte összeragasztani, mert így bonyolultabb sablonnak használni a kalapot, de kivitelezhető...). Összevarrtam csúcsosra, eztán ráöltöttem egy csík fátylat a csúcsára és beledugtam a karton-gúlát. Kissé ráfeszítve újra előkaptam a tűzőgépet és felkapcsoztam az aljára is, behajtva a karton szélén. Ne aggódj, nem hagytam így, bár Enci annyira lelkesedett, hogy kész lett, hogy váltig állította, hogy nem szúr... Nem hittem neki és inkább körbevarrtam, hogy eltávolíthassuk a kapcsokat :) Meglepően könnyű kartont varrni :) Egy szalaggal felszerelve tényleg elkészült...

A palást roppant egyszerű... A maradék kalap-anyagból téglalapot szabtam, ezt be sem kellett szegni, de az sem lett volna hosszadalmas.... Az egyik keskenyebb végét levarrtam, hogy egy bújtató alakuljon ki, ebbe befűztem egy szalagot (Ismered a biztosítótűvel való befűzést? Nagyon egyszerű: a szalag végére tűzöl egy biztosítótűt és ezzel vezeted a szalagot a helyére... Sokkal egyszerűbb tologatni kívülről a kemény tűt, mint keresgélni a szalag végét...) és kész is. A szalagot megkötve összeráncolódik a palást...

A pólónál csaltam! Volt nekem egy hálós, harang ujjú, fekete bársony felsőm. Természetesen nem hordok ilyesmit, csak jelmeznek volt félretéve... A hátánál középen csak összefogtam és levarrtam, az ujját is lerövidítettem imígyen és ennyi... Mivel szúrt, egy lila pamutpólót vett alá a csajszi...

A szoknyához három réteg fekete tüllből varrtam egy egyszerű, gumírozott alsót, amire a fátyol csillagos anyagából készítettem egy felsőt is.  A palást technikáját alkalmaztam... Két téglalapot összevarrtam a keskenyebbik oldaluknál, így kaptam egy hengert.Alul körbeszegtem. Felül is behajtottam kissé szélesebben és nem varrtam teljesen körbe, hagytam egy lyukat, hogy szalagot tudjak fűzni a derekába.... Így ez is állítható, a megfelelő méretre ráncolható lett... Masni hátul és kész... 

A varázspálca nem tökéletes, de szerintem az oviban örülni fognak ennek.... Egy szívószál egyik végét eltömítettük gyurmával, szórtunk bele csillámport és lezártuk a másik végét is... Egy tűvel kilyukasztgattuk a falát, ímmel-ámmal, így, ha suhintunk vele enyhe csillámpor fuvallat röppen elő.... Igazából alig látható, még tökéletesítenünk kellene az ötletet, csak megkímélném a takarítástól magamat és az óvodában Katika nénit...

A jelmezekről idén ennyit, pedig van még tapasztalat bőven, ha van kérdésed, szívesen ötletelek veled!

A héten a gyógyításon, gyógyuláson kívül egy érdekes feladatom van: népviseletes babát készítek, mutatom nemsokára! :)

Tündérszárny

Olvasóm Kedves!

Legutóbbi ténykedésem után a már említett tündérszárnyak következtek... Nem vagyok kezdő! Bezony, akinek lányai vannak előbb utóbb szembekerül a "szárnyak" problémájával...

Először oviban szerkesztettünk ilyen extra végtagot... Könnyű szárnyat képzeltünk el, amolyan hártyásat...

Organza anyagot választottam. Kiszabtam a kitalált formát, aztán merevítés következett. Csak a felső szélére varrtam puha drótot, nehogy az oviban sérülést okozzon.... Abszolút hajlítható volt, de megtartotta a könnyű anyagot.... A szárny formája egyszerű volt, viszont csillámos ragasztóval rajzoltam rá kacskaringókat (Csingiling rajzfilm volt az alap...), így lett tündéres...  Ruhára felvarrva hordták (és hordják még most is néha néha, igaz, hogy ruhából pólóvá rövidült a jelmez azóta és rendesen le is lett harcolva :) ), de szeretjük....

Idén újra felmerült a szárnykészítés, de ezúttal "komolyabb" kellett, hiszen egy iskolás már vagányabb.... Itt a drót sem akadály, már tudnak egymásra vigyázni :)

Azért megpróbáltam anélkül megoldani... Fél centi vastag filcet vettem, hátha van annyi tartása, amennyi nekem kell... Esetleg duplán.... Bár úgy meg nehéz lesz! Meglátjuk...

Megterveztük együtt a formát. Levél jellegű lett, először 3 részesnek gondoltuk, de végül megtetszett ez a variáció, két pár szárnnyal... Papírra rajzoltuk elsőnek, azt kivágtam és ezután másoltam át a filcre, de ez abszolút kihagyható, mert a filcen is remekül lehet tervezni... Félbehajtva egyforma lesz a két oldal :)

Szabókrétám nincs, de jól bevált nálam a szappan! Nem tudom már hol tanultam... Egy majdnem elhasznált szappan, esetleg szállodában kapott picike lesz jó, mert valamennyire élesnek kellene lennie, akkor lehet vele jól rajzolni.... 

A filcből kivágtam ollóval a megrajzolt formát. Ez nehezebb feladat volt, mint vártam, mivel itt is félbehajtva dolgoztam :) (nem én voltam félbehajtva, hanem az anyag, bár ha belegondolok, úgy is nehéz lett volna :) )

Mivel levél az ihlető, varrtam levél-ereket is minden cikkbe és cakkba zöld cérnával...

Sajnos mégsem volt elég a tartása.... No, kellene az a drót nekem, de égen földön nem találtam a tekercset... Hát, igen, ha nem lenne ekkora a rumli... No, megoldom másképpen...

Drót fogasunk is van néhány és mondhatom jobban bevált, mint bármi. Kell egy fogó... Széthajlítgattam, formára igazítottam, a végét becsigáztam (ha van ilyen szó...Csigaház formájúra tekertem, hogy az éles vége belül legyen...)., hogy ne okozzon sérülést és ráerősítettem a filcre... Először kézzel öltögettem fel, de úgy nagyon mozgékony volt, így végül a gépemmel rávarrtam cikk-cakkban a drótot végig... Ilyet egy képzett varrónő biztosan nem tenne, hiszen óvatosan kell vezetni a drótot a filccel, ügyelve, nehogy a drótot találja el a tű... Nos, nekem ezen a két méternyi öltésen 4 tűm törött el... De sikerült!!! Stabil és szuper!

Lilikém gondolta felveszi majd, mint egy hátizsákot, kössek rá szalagot... De úgy túl laza, a súly elhúzza... Mivel így nem megfelelő a szárny iránya, még nekirepül valaminek szegény tündérkém használat közben... 

Kitaláltuk, hogy egy mellényt is készítek a filcből, amire három ponton rögzítjük a cuccot (háta közepe és a két váll...). Még egy leveles gombom is akadt és tökéletes lett!!! 

Megérte a vesződséget, mert nagyon jól mutat... Ha útban van levehető :)

Erdei tündérem kész lett... Még egy gyors szoknya és irány a BÁL!

A Középsőm farsangi mulatsága két hét múlva lesz, de annyira lelkes, hogy az Ő jelmezét is megvarrtuk gyorsan... Az közel sem ilyen problémás, azért megmutatom legközelebb :)

Anya jelmezt varr, mert ügyes...

Olvasóm Kedves!

Gondoltam írok néked némi útmutatót fantasztikus jelmezeimről, hogy Te is ügyes legyél...

Nos, nem fogok, mert BÉNA vagyok! 

Nem megy az, nem így sikerül emez... Ráadásul bőszen felajánlottam segítségemet Lilikém kis barátnőjének, elvégre tudok én varrni... Hát most is bebizonyosodott, hogy a ruhavarrás külön tudomány... Még gyakorolnom kell... (Bálint ne aggódj, a lepedő varrása még menni fog, főleg, ha nem kell feltétlenül derékszögűnek lennie.... Esetleg trapéz? Rombusz? Választhatsz... Hihi...)

Tehát a lényeg: latex rucit készültem összedobni lazán... Ilyesmit, hisz tök egyszerű:

Még nem dolgoztam latex anyaggal... A rugalmas anyagokkal is inkább kísérleti fázisban vagyok, de szeretem a kihívásokat ugyibár... És! Haladtam, mert rájöttem, hogy nem nyafogok csudaszupi varrógépért, mert igenis lehet rugalmasat varrni az enyémmel is! 

Tehát a megfelelő öltés megvan, nem szakad el a cérna!!! Jó, de így is többet bontottunk, mint varrtam... (főleg Huszi bontott, mert a férjeknek segíteniük kell az asszonyt szorult helyzetében, ez szabály :) ) Ha varrtam, nem feltétlenül sikerült simára... Összeugrik a nyavalyás latex, gondoltad volna?

Mindez nem volt elég még bénáztam a méretekkel is... Kaptam egy minta-rucit, amiről lerajzoltam a szabásmintát. Sima ügy. Remélem nem fog beleszorulni szerencsétlen gyerkőc a cicanadrágba, mert pont bosszantó mértékben nyúlik az anyag varrásnál, de kényelmesnek nem mondanám a viselését (Enikő szerint persze, Én nem próbáltam :) )... Fognak engem még szidni... 

A póló vállrészét is Encikémen mértem le, gondosan hosszabbra hagyva a csíkot, nehogy rövid legyen... Erre mit ad Isten, úgy varrtam fel, ahogy volt. Tehát természetesen lógott, be kellett vennem a vállánál... Nem vagyok elégedett mondhatom... 

Ráadásul a kis próbababám időközben elaludt, mert Apa ügyesen ágyba dugta a porontyokat, hogy tudjak haladni, de így izgulhatok reggelig, hogy mennyire lesz jó a művem....

De elkészültem! Holnap felpróbálja a tulajdonosa és vagy tetszik neki, vagy mégis inkább menyasszony lesz farsangon, ahhoz van jelmeze otthon. Én meg szépen elsüllyedek :)

Pénteken lesz a suliban farsang. A saját lányom jelmezét még csak megálmodtam, de hozzá tartozik, hogy Ő tiltakozik a csodás terveim ellen, inkább csak magára kötözne néhány rőf méterárut a szekrényemből és kész. De még győzködöm és pikpakk összedobunk egy báliruhát együtt, mondjuk csütörtök estére...

Erdei tündér lesz... A szárnyak készítése a "keresztem". Erről írok még, hátha érdekel Téged is... Tündérszárnyban tényleg jó vagyok!!!

Kikapcs

Olvasóm Kedves!

Nyaraltunk, teleltünk.... Újabb elkanyarodás a blog eredeti témájától, ami szörnyű!!! Alkotásra született és tessék... Csupa csupa magánügyről hablatyolok Neked... Igyekszem majd javulni és nem untatni ilyesmivel :)

De most!

Pihenni voltunk, képzeld. Amolyan kötelező üdülés ez, mindig csak a gond van vele, de OLYAN jó és megnyugtató számunkra... Kétévente esedékes, Dobogómajor nevű, sokak által ismert helyen... Számunkra ez egy fura kis betekintés a sokcsillagos kategóriájú szállodai életbe... Mondhatni a luxusba... 

Van medence, szauna, személyzet, aki kicseréli a törölközőnket, felporszívóz, elviszi a szemetet és betekeri a villanykörtét....

Ez szuper lenne, ha én példul szeretném az ilyesmit, de (nem lehetnek sokan az ilyen csudabogarak) én zavarba jövök. Inkább tekintem magam a személyzettel egyenragúnak, mint vendégnek... 

De azért jól esik a gondoskodás, háromgyerekes családként mindannyiunknak meglehetősen sok dolga van odahaza, nem árt, ha valamit más csinál meg helyettünk, legalább pár napig....

A telelésünk egyébként pazar volt! Velünk volt Nagypapa, meglátogattak öcskösék is... Sétáltunk nagyokat, csodáltuk a növögető salátákat (!), virágzó (!) fákat. El sem tudjuk képzelni mi lesz most... A tavaszt elsöprő jeges fuvallatokat várunk még, hiszen január közepe van az ég szerelmére... Hihetetlen!

Mivel nagycsaládosként (még így is) minden múzeum, kiállítás egy vagyon, és Keszthelyen van bőven miből válogatni, csak kettőt engedélyeztünk magunknak. Egy népviseletes babamúzeumot, amitől féltem kicsit, nem vagyok oda a porcelánbabákért... Volt is néhány rémisztő arc, de egyébként érdemes volt bemenni, mert a rucik valóban aprólékos munkával készült remekek és maga a ház csodálatos volt, amiben berendezték!!! Nyikorgó falépcsők, sötétlő gerendák, évszázados minden. Isteni hangulata volt! 

http://www.babamuzeum-keszthely.hu/hu/baba-muzeum

A másik kiállítás (lehet, hogy furcsállani fogjátok, hisz három lányunk van, de) a modellvasút kiállítás lett. No, ez aztán tényleg fantasztikus!!!! Ajánlom mindenkinek! 

Élethű terepasztal, óriási területen, bonyolult irányítóközponttal, hegyek, völgyek és rengeteg szerelvény. Emeletes, autószállító, teher és személy. Csodálatos!!! Bámultunk hosszan és oda-vissza voltam attól amit láttam... Én! Egy felnőtt nő! (Nem ér tiltakozni...) Ha erre jársz feltétlenül tessék betérni ide!

http://helikonkastely.hu/hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/tortenelmi-modellvasut-kiallitas1/

A Kastély többi kiállítása is biztosan szuper, egy egész napot meg lehetne tölteni, de a gyerekeknek ennyi éppen elég volt....

Egy élmény egyébként kölkökkel nyaralni. A napi programban feltétlenül szerepelnie kell a medence meglátogatásának, játszóháznak, Rumini olvasásnak, babakocsis sétának a lovakhoz (alvás csak levegőn lehetséges kicsi Borókánknak...),  és valami társasjáték vagy egyedül játszható fejtörő... Ezen kívül a héten engedélyeztünk magunknak egy vendéglő látogatást és egy cukrászdát, hiszen Lilikémnek éppen szülinapja volt :) Gyöngyöt fűztünk, korcsolyáztak a gyerekek Hévizen és természetesen megnéztük a Balatont is... Vannak kötelező programok, amit minden alkalommal megcsinálunk és vannak olyanok, amik újak... Igazából ez az előnye annak, hogy mindig ugyanott nyaralunk.... Otthonos, mégis izgalmas.... (azért nekem lennének ötleteim, hová menjünk legközelebb, de ugyibár a vonat nem visz el mindenhová :) )...

Igazából nem is élménybeszámolót gondoltam tartani...

El akartam mondani, hogy milyen jó és egyszerű kikapcsolódni! Hogy milyen érdekes, hogy távolinak tűnik minden, ami otthon van... A feladataink elnapolva, az ügyeink elhalasztva, a mindennapok félretéve.... Andalgás, egymásra figyelés, már már unatkozás! Így hét végére már vártuk a hazamenetelt :) Szerettem ezt a hetet... Feltöltődve, megújulva csapjanak össze a fejem felett a hullámok :) 

Itthon ugyanis jelmezbálra készülünk sürgősen... Így legközelebb igazán varrogatós írást kapsz tőlem :) Jó lesz?

Lista-mánia

Olvasóm Kedves!

Új év! Szeretem! Kezdete valaminek, rengeteg időnk van a megvalósításra, nem kell még számot adnunk az eredményekről... Csak ne lenne ilyen rusnya idő :)

Szóval (még) van lendület, ötlet és kedv! Ilyenkor kell listát írni! (Szerintem - lévén tapasztalt listaíró...)

Ilyenkor szeretem papírra vetni a megoldandó problémáimat (hátha megálmodom a megoldást), a kitűzött céljaimat, megvátoztatatandó tulajdonságaimat... 

Mindezt úgy teszem, hogy előveszem a tavalyit és lemásolom, kiegészítem és memorizálom....

Ez a tevékenység amolyan újévi rituálé... Kihúzni nem szoktam semmit (ez kábé tíz éve így megy...)

Következmény:

A fogyókúrára vonatkozó bejegyzés végén lévő szám rendületlenül nő (idén nem írok kilóhatárt, majd meglátjuk... Elvégre Huszikám így is szeret... (...mondta hősnőnk elbizakodottan...) Na jó, talán nem eszem üresen a kristálycukrot, mint Bori...

Az autóvezetéshez még mindig gyűjtöm az erőt. (A jogsim 11 éves és körülbelül 5 percet vezettem eddig...Szégyellem...) Aki ismer már feladta, de én még nem és ez tudni illik az én listám....

Angolul fogok tanulni, hogy felfrissítsem tudásom és kinyíljon a nagyvilág... (Majd a harmadikos lányom fog kioktatni, hogy hogyan is mondják a karalábét....)

Nem fogom felemelni a hangom a gyerekekkel, ne adj isten a férjemmel szemben.... (Idegenekkel nem szoktam üvölteni, ami érdekes... Biztosan valami gát van bennem, ami itthon feloldódik...) Szóval türelmesebb leszek!!!

A napirend kiépítése szintén visszatérő tervem, de most már kezdem azt gondolni, ez lehetetlen. Nem létezik, hogy csak én vagyok ilyen béna... 

A kert idén remélem megszépül, és a Nagylányunk is szeretne külön szobát, amit még ki kell találnunk, hová kerüljön... Meg áttesszük a fürdőszoba ajtaját is.... Nincs év átalakítás nélkül....

És a blog! Ez új a listában. Nagyon sok tervem van kibontakozó vállalkozásommal kapcsolatban... Az alkotandó tárgyakról is hosszú listám van (megkíméllek :) ), de szeretnék foglalkoztató délutánokat tartani, akár gyerekeknek, akár felnőtteknek, esetleg online "tanácsadást" szerveznék, kinyitnám a műhelyt, bevenném néhány barátnőmet, (mert olyan sok ügyeskezű van köztük), felfejleszteném a Meska boltom (ami még karácsonyozik, de lassan ő is sorra kerül...).... Szóval ötletből nincs hiány, csak tessék figyelni!

És, ha egészen véletlenül nem jutnék közelebb idén (sem) a megvalósuláshoz, hát sebaj, legalább jövőre is jut feladat....

Változás

Olvasóm Kedves!

Új év kezdődött! Észrevetted? Gondolom :) Én bevallom mindig körülbelül ilyen tájban térek magamhoz... Elkészítem a kis listámat a fogadalmakkal, tervekkel idénre. Teleírom az új naptáramat: kinek, mikor van ünnepe; mikor mit kell befizetni; mikor lesznek iskolai, óvodai feladataink; esetleg mikor főzzem be a csipkebogyót.... 

Idén minden más lesz. Sajnos ezt nem úgy értem, mint mondjuk tavaly: lelkesedve, tele lendülettel, megvalósítási tervekkel... Idén nem tud segíteni Anyukám. Legyőzte a testét a betegsége... No tessék, megint sírok... Pedig ő már rám szólt volna, hogy szedjem össze magam.... "Az ünnepeken kiszomorkodtad magad, Kislányom, mostmár tessék a feladataidra koncentrálni! Irány a vacsorafőzés, türelemmel beszélj a gyerekekkel, hiszen szükségük van rád és tessék mosolyogni, elég az önsajnálatból!" Hol a zsepim....?

Azt gondoltam nem mondom el neked, igazán nem ezért olvasod ezt a blogot, hogy szomorkodj, de... Változni fogok... Nem ismersz régen... De akkor is. Hihetetlen, hogy az ember képes 34 éves koráig gyerek maradni és mennyire szeretnék még sokáig elsiklani a világ tragédiái felett és nem szeretném, ha innentől kezdve az járna a fejemben, mikor, ki hagy itt, mikor történik olyasmi, hogy megváltozzék minden.....  

Én szeretem a változást. Amit én generálok. Az ilyen misztikus, lavinaszerű és nem befolyásolható változásoktól rettegek. 

De most, hogy részem volt ilyesmiben, tudom, mennyit segít a család. Nekem eszméletlen családom van! Rengetegen vagyunk!!!! És hihetetlen, de mindenki imádnivaló! Eredeti és "fogadott" családtagok egyaránt.

Szeretem Őket! 

És a barátok, ismerősök!!! Állíthatom, hogy remekül választottunk embereket magunk köré!

No, nem részletezem tovább... Ha esetleg valakire haragszol, valami aprócseprő ügy miatt, gondolj arra, hogy: fontos ez? Fontos lenne jövőre? Mert hidd el jó felébredni néha és jó, ha az élet kupánvág, mert így fogod igazán értékelni! 

Nézegetjük a 20 évvel ezelőtti családi fotókat.... Anyu mennyire más volt akkor és mégis ugyanaz... Én is mennyit változtam... Komolyabb vagyok, amit nem szeretek :) Gondterheltebb, öregebb (tudom, tudom, a 34 év még közel sem számít öregnek...) De! Még mindig tudok vidám lenni, gondtalan és gyerekes :) Csak a Férjem, Kölkeim, az Emlékeim kellenek hozzá.... 

Ezt szeretném gyakorolni idén.... Ez a listavezető fogadalmam... 

A többit legközelebb regélem :)