Olvasóm Kedves!
Telnek múlnak a hónapok, évek...
Történnek a dolgok és néha eszembe jut, hogy írjak ide pár sort. Azt hiszem egy dolog kiderült: Nem vagyok elvetemült blogger :) Nem is vagyok jó formában, ami rányomja a bélyegét a .... borítékomra :)
A lényeg, hogy felcsillant a remény... Visszatérhetnék kicsit. Talán...
Jó lenne?
Meglátom... Az a dilemmám, hogy... Talán csak a családom olvasgat engem... de velük azért néha beszélgetek, felesleges blogolgatni... Ha nektek írnék, kedves CSALÁD, akkor érdekes családi sztorikat mesélnék... Például: Szandán kis kecske született. Vagy: Enikő talált egy orrszarvúbogár tetemet, ami elindított minket egy új pályán: rovarászok leszünk. Főleg Lili, aki képes kiugrani az autóból - menet közben - , mert berepült egy veszélyes példány... Á! Nem! Csak viccelek, Ő tuti nem lesz rovarász...
Ha viszont van néhány követőm, aki a kreatív bejegyzésekre számít... Ami az induláskor fő terv volt... Akkor írhatnék erről a - fenti képen szereplő - falvédőről, amit készítettem... Meglepetés lesz, egy születendő kisbabának... Olaszország, Róma volt a téma... A borosüveget nem fogja érteni a Pici... Remélem azért tetszeni fog...
Vagy írhatnék csak úgy...magamnak, mint feljegyzést az életem apró dolgairól. Légyen az családi sztori, vagy varromány... Emlékül... Szeretem az emlékeket... Írjak naplót? Még meggondolom....
Szóval ilyen nagyon összeszedett az én lelkem manapság. Talán ez a bejegyzés mindent megmagyaráz... Vagy a sok pont pont pont...
