Olvasóm Kedves!
Élek!!! Nem is gondoltad volna, igaz? Vállalkozásom elérte az első (és egyben természetesen, várhatóan az utolsó) mélypontját. Illetve nem is. Mert a "molyolás" folyik a háttérben, csak nem mutatom a nagyközönségemnek... Mert nincs idő holmi blog pötyögésre, fotó készítésre és mesedélutánokra...
Teljesen elszomorodtam. Azt hiszem ugyanúgy, mint a napi hát-erősítésre, vagy a sok víz ivására, vagy az esti összebújós meseolvasásra, erre is szükségem lenne... Mert ez jó. Biztathatsz Te is, nem fogok megsértődni :)
A lényeg, hogy sajnálom, bocsánatot kérek, amiért hanyagoltam a blogot. Van pedig mit mesélnem!
Múzeumokról, horgolásról, tolltartó varrásról, bolhapiaci tündérekről, 30 éves plüssmacsek új életéről, a térképészek küzdelmes sorsáról, galambász héjáról, aki lehet, hogy karvaly... A húsvéti nyusziról már nem is beszélve, aki már régen otthon durmol, mire én eljutottam idáig... Ér még ilyet kívánni?:
BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPET!!!!
Ha nem, akkor így jártam... Azért ezúton tudatom, hogy szeretettel gondoltam rátok és én is nagyon várom a kicsit melegebb napsugarakat... A fák dús virágzását... A napok hosszabbodását... (Igen, jó lenne, ha mondjuk duplázódna a hosszuk, mert akkor mindenre lenne időm... Gondolom :) )
Kaptok tőlem egy nagy ígéretet húsvét alkalmából: Nem tűnök el ennyi időre többet!
Az ígéret pedig szép szó....
Mindenkit ölelek: Sziszi
