Kakaós csiga

Olvasóm Kedves!

Nagyon egyszerű recept! Mondom így, a sok éves gyakorlattal a hátam mögött... Azért nem kell megijedni, nem ördöngösség!

Anyukám sokat készítette gyerekkorunkban... Én is hasonlóképpen. Leves mellé ebédre, vagy vendégeknek uzsonnára, reggelire a kakaóhoz.... Bármikor :)

Íme a recept:

Egy csomag élesztőt (5 deka) felfuttatok 3 dl langyos tejben, amibe egy kiskanál cukrot is tettem.

Egy nagyobb tálba kimérek 60 deka lisztet. Beleteszek csipet sót, 2 evőkanál cukrot. Beleütök egy tojást. Elkezdem dagasztani, közben belecsurgatok 10 deka olvasztott margarint és beleöntöm az élesztős tejet is. Majd addig dagasztom, míg szép ruganyos tésztalabdát nem kapok. Lefedve hagyom szusszanni egyet! 40 perc elég, de lehet egy óra is... 

A tölteléket ki szoktam keverni mielőtt kinyújtom a tésztát: 10 deka olvasztott margarint adok 8 evőkanál cukor és 8 kiskanál kakaó keverékéhez. Krémesre keverem. 

Előmelegítem a sütőt, olyan 200 fokra.

Lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát téglalap alakúra. Jó vékonyan. Erre kenem rá a csokikrémet egy kanállal. A fejének domború hátoldalával remekül tudok kenni :) Mindenhová jusson!

Úgy is lehet csinálni, hogy olvasztott margarinnal megkened a kinyújtott tésztát és rászórod a kakaót, cukrot... de én így szeretem jobban. Ahogy tetszik!

Eztán a hosszabbik oldalától kezdve felcsavarjuk a tésztát. Mint egy piskótatekercset, rétest... Palacsintát :) A feltekert kígyóból 16 szeletet vágtam, ügyelve az egyenletességre :) (Mindig felezgetve a tésztát, de ez csak az én dilim... Lehet természetesen sorban szeletelni is :) ) Elhelyezgettem a tepsiben, ami nálam mindig egy magas falú 30 centis, négyzetes alakú (anyué volt :) ) Ez a mennyiség pont kitölti. A méret annyiból érdekes, hogy így puhán emelkedik a tészta és nem sül keményre, mint egy bolti...

Le szoktam kenni egy felvert tojással a tetejét, és mehet a sütőbe.

Szépen összenőnek ahogy sül... 15-20 perc után, mikor már majdnem kész, nyakon szoktam löttyinteni egy kis vaníliás cukros  tejjel és még sütöm picit, addig, hogy már ne legyen szottyos a tejtől :) . Ettől lesz isteni puha!!! Kevés tejet használj míg ki nem tapasztalod... (Én 1,5-2 deci tejet öntöttem és még 10 percig sütöttem... mi így szeretjük, de ez a mennyiségű tej már rizikós ám! Csak a bátrak csinálják így! :))

Meg lehet porcukrozni a tetejét, de nem kötelező.

Úgy kell kivágni a tepsiből! Nem az a pékségben árult, kopogósra sült fajta...  Mindig Anyukám jut róla eszembe, így melengeti a szívem... 

Jó étvágyat hozzá!!!

Nyári kalandozások 2.: Őrségen túl, irány Szlovénia...

Olvasóm Kedves!

Második napunkon is rengeteg felé jártunk... Úgy terveztük, átmegyünk Szlovéniába. Olyan jó - és fura - érzés teljesen akadálytalanul közlekedni a határokon... Elhagyatott bódék, sehol senki... Csak a feliratokból tudja az ember, átlépte az országhatárt... Meg az idegen nyelvből... Szándékosan nem beszélek Trianonról, elcsatolásokról... Szomorú, hogy ilyen csodás vidékek kerültek ki gondoskodó kezeink ügyéből... Hőzönghetnék. De én nem vagyok olyan :) 

De nem termettünk azonnal a határon és nem is siettünk, így több látnivalót is útba ejtettünk addig...

Házigazdánk Gömbös Mátyás vadászmester magángyűjteményén alapszik az Őrségi Vadászati Kiállítás. Ezzel kezdtük a napot, Magyarszombatfán.

A vadászat sokakban ellenérzést vált ki, pedig szükséges a fajok egyensúlyának fenntartásában. A jó vadász gyógyítja az erdőt. A kiállításon nem csak az Őrségben elejtett fajok láthatóak... Afrikából származó trófeák, de még medve is van... Mormota, siketfajd. A kertben pedig élő szarvasok várják a vendégeket.

Magyarszombatfán a Fazekasházat is megtekintettük. Nagyon szép vezetést hallottunk, sok érdekességgel, ízes beszéddel. A helyi híres fazekasság múltjáról. Az edényfajtákról, égetésről. Ha több időt szán rá az utazó, a környéken rengeteg helyen lehet fazekaskodni. Nekünk a Kati Cukrászda mellett javasoltak egy helyet, mert ott gyerekek is tudnak ügyeskedni a koronggal. Sajnálatomra most ki kellett hagynunk, de jó megjegyezni...

Következő állomásunk Velemér. Kötelező program az árpád-kori Szentháromság-templom annak, aki a környéken jár. Egy dombtetőn, az erdőben bukkanunk rá. Csodálatos freskók díszítik, melyeket az év nevezetes egyházi ünnepein megvilágítanak a keskeny ablakok. Tisztára Indiana Jones! Rengeteg esküvőt tartanak itt, amit nem is csodálok. 700 éve itt áll. Pont így. Érdekes belegondolni...

Ha már eddig eljöttünk, még elkanyarodtunk a Szentgyörgyvölgyben álló református templomhoz. A kívül semmi különöset nem mutató templom belseje, mint egy kis kék tulipános láda... Csodás karzattal, recsegő ropogó lépcsővel. Hitemtől függetlenül minden templomban tudok gyönyörködni... A szent helyek suttognak... Nyugalmat árasztanak. Ez itt nagyon otthonos...

Már így is rengeteg gyönyörűséget láttunk, mégis... mára Szlovéniát gondoltuk meghódítani. Irány a határ! A benzinkútnál  "Dober dan!"-al köszöntöttek, aztán magyarul beszélgettünk... Mi járatban vagyunk odaát? Érezzük jól magunkat! 

Murska Sobota, azaz Muraszombat az elsődleges cél. A Muravidék legnagyobb települése. A Szapáry-kastélyra voltunk kíváncsiak. Kívülről eléggé lerobbant elhanyagolt a kastély. Kicsit húztam az orrom. A parkja közpark. Nem igazán különleges. A fasor tetszett a lampionokkal. 

A kastélyban sokféle kiállítás volt, a retró gyerekjátékoktól kezdve, a kelta leletekig. Szobaberendezések, mindenféle korú használati tárgyak. Muravidéket bemutató helytörténeti kiállítás is volt. Tudtunk nézelődni. Idegenvezetés nem volt... Turista sem :) Mondhatni csak mi voltunk szabadon eresztve a kastélyban. A kiállítások már nem voltak elhanyagoltak, és a belső termek sem... Legalábbis abban a felében ahol mi jártunk... Érdemes volt kifizetni azt a pár eurót, főleg, hogy a parkolásért végül nem fizettünk...

A park végében meglestünk egy szép evangélikus templomot is.... Vonzott a látványa a fasor végén állva. A kastély parkja nagy kiterjedésű, nem sétáltunk sokat benne, lehet, hogy megtetszett volna, ha kicsit több időt szakítunk rá... 

Muravidék sok magyar vonatkozású látnivalóját kihagyva Grad, azaz Felsőlendva felé kanyarodtunk. A gradi vár Szlovénia legnagyobb váregyüttese, a legenda szerint 365 teremmel rendelkezik. Írja a magyar nyelvű prospektusunk. Hányattatott sorsú várkastély, amelyet a templomosok kezdtek el építeni... állítólag... 1995 óta folyik a felújítás. Nem csak múzeumi szerepet tölt majd be, hanem a vár rezgéseit, energiáit is szeretnék átadni a látogatóknak, mindenféle egészségmegőrző szolgáltatással. Nos, ez még nincs kiforrva... Amit mi láttunk az néhány igényes kiállítóterem különféle mesterségeknek szentelve. 

Egy isteni kávét adó automata. Egy folyosó szépen felújítva, talán szálló vendégeknek.... Viszont nagyon tetszett - bár talán azért van, mert nem halad a munka éppen - hogy az "építési" területekre is bemehettünk. Ahol poros zongora állt, kórházi vaságy, vármakett, vagy kortárs festmények díszítették a falakat. Papírmasé sárkány és illemhely... Érdekes, illegális hangulata volt... 

Itt valamivel több látogatóval találkoztunk, köztük  magyarokkal is, de még így is kevesen voltak. Idegenvezetés nincs is. Remélem sokáig megmarad ez a hangulatos jelleg. Nem szeretem, ha szállodává alakul egy ilyen tekintélyes történelmi emlék... 

A prospektus szerint hagyományos rendezvényeket, vásárokat is tartanak, főleg tavasszal és ősszel. Úgy érzem tervek, ötletek vannak, csak a pénz hiányzik...  Meg egy kis hírverés.

A vártól elbúcsúzva hazatértünk kis lakunkba Őriszentpéterre. Azt hiszem a felvázolt útvonal programja két napra is elegendő lett volna, ha Te jobban ráérsz, és rám hallgatnál... úgy készülj! :) 

Lepo se imej! Legyen jó napod!

Nyári kalandozások: Irány az Őrség!

Olvasóm Kedves!

Sokáig nem írtam, mert nyári szünet van!!! Még egy picit... Mennyire hiányoznak majd a gyerekeim, ha nem fognak egész nap itt nyüzsögni körülöttem! A nyár élménydús, programokkal teli, mozgalmas és fárasztó! De a közös élmények felbecsülhetetlenek! Mivel nem túl jó a memóriám, rengeteg képet szoktam készíteni a kirándulásaink során. Próbálom a hangulatot megörökíteni, hogy ha kopna az emlék, csak rá kelljen nézni a fotókra és csak úgy tóduljanak a sztorik, amik velünk estek meg...

Nem dicsekvésből, de úgy adódott, hogy elég sokfelé jártunk a szünetben... Nem időrendben fogom mesélni, de mesélek mindről, hátha kedvet kapsz és elruccansz majd ezen csodás helyekre. A fenti kollázs az Őrségben tett kirándulásunkkor készült, kezdem ezzel a mesét. NAGYON jó volt! 

Az Őrség több szempontból is szívünk csücske, többször voltunk már itt, emlékek minden faluban. Mégis adott újat. Harangtornyok, templomok, skanzenek, népi kézművesek, őzekben gazdag erdőségek mindenütt. Kedves vendégvárás, tökmagolaj, csend, csillagfény, tehenek... Ha visszagondolok és felsorolom az eszembe jutó mozzanatokat.

Érdről indulva első megállónk Zalaegerszegen volt. Nem bántuk meg. A Göcseji Falumúzeum a legszebb skanzen, amit valaha láttam! Gondozott, megfelelő méretű. Állatok lakják, ami élővé teszi! Nagyon szép! Malommal, kisbolttal, istálló-galériával.

Kevesen voltunk, inkább csak a személyzet sertepertélt: gazolt, sepregetett...

Érdekesnek találtam: Itt hosszúszárú rozs borítja a tetőket, nem nád. 

Még a gyerekek is élvezték! A terület belátható, kis patak fut középen, árnyas és rendezett. Csak ajánlani tudom!

( http://gocsejiskanzen.hu/ )

A skanzenen belül van a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum. Ez elsőnek nem hangzik érdekesen, de a fiúknak fog tetszeni. (Nekem is tetszett :) ). A múzeum leglátványosabb része a szabadtéri kiállítás, ahol a szénhidrogén bányászat, feldolgozás és szállítás eszközei láthatóak: többek között fúrótornyok, mélyszivattyúk himbái, híressé vált gázkitörések után megmentett sérült armatúrák, a mélyfúráshoz használt fúrófejek. Lehet a kölönféle csöveket ütögetve zenélni, hatalmas fém szerkezeteket fogdosni,  méregetni. 

Állandó kiállításain a szénhidrogén bányászat és feldolgozás technológiájával, történetével ismertet meg. Papp Simon geológus állandó kiállítása és egyéb gyűjtemények is láthatóak a kiállítótermekben. Időszakos kiállításokkal együtt... Gyerekbarát program! Innen még nem mentünk messzire, maradtunk a városban...

Zalaegerszeg Bazita városrészében megálltunk a TV-toronynál. Ez is különleges hely. Lift repít a tetejére fel ( a gyerekek nagy bánatára, ők lépcsőztek volna... ) A liftből kiszállva egy kávézóban találjuk magunkat. Belépőt itt kell fizetni (ne legyen menekvés....), de a fogyasztás természetesen nem kötelező.

Innen pár fémlépcső vezet a kilátóba. Két szinten lehet gyönyörködni a panorámában. Erős szélben... Mi nem hagytuk ki, leültünk a retró büfében és ittunk egy-egy frissítőt a felhők között.

Úgy nézem csak szezonban van állandóan nyitva, de szezonon kívül is fogadnak: ( http://tvtorony.hu/a-teve-torony/ )

Zalaegerszeg nagyon kellemes helynek bizonyult, az Őrségre nem sok időnk maradt...

Délutánra a Vadása-tó lett az egyetlen kinézett célpontunk, Hegyhátszentjakab közelében. Sajnos elért minket egy csúnya vihar, így rövid nyári hangulatú séta után söpörtünk a csodás szállásunkra. Ide még visszajövünk később, mert a környéken rengeteg  dolgot megnézünk még...

Őriszentpéteren laktunk, a Széchenyi Vadászházban. Csak mi. Az erdő közepén! Naplementét néztünk a vadászles rejtekéből. Ahogy a fenyők vörös törzse felizzik a lemenő nap sugaraitól megvilágítva és félénk őzcsapatok vágnak át a mezőn... Ilyet mindenkinek látnia kell egyszer élőben! 

Ezzel köszönök el mára! Jó éjt!