Olvasóm Kedves!
Már nem is vártad, hogy írok, igaz? Be kell vallanom, lett volna időm... Csak kedvem, energiám nem volt. Sok dolgom van szerencsére, ahogy mondani szokás :) Pedig fejben írtam Neked! Csak azt nem látod.... Majd néhány száz év múlva :) Csak gondolok valamit és be sem kell pötyögnöm...
De most azért pötyögök valamit...
A mostani sláger nálunk a gyertya-mártás. Nem, ez nem valami fura ennivaló, hanem egy alkotási folyamat!!!
ÉÉÉÉÉs, igenis lehet otthon gyertyákat mártani! Ne dobd ki a régi, elpiszkolódott, félig leégett gyertyákat, mert nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle! Illetve olvadhat....
Ugyibár Szentendrén ismerkedtünk eme mesterséggel és Férjuram kezdeményezésére itthon is belevágtunk.
Tapasztalatainkat megosztom Veled, és bíztatlak! Próbáld ki! Szuper, tuti sikerélményt ad!
A legnagyobb konzervdoboz sem elég, mert 3 centis lesz a gyertya.... De: Mi beáldoztunk egy spagetti tartó fémdobozt, ami remekül bevált! Ebbe darabkáztuk a használt viaszt (szigorúan kanóc nélkül), meglehetősen sokat. Az egész fémdobozt vízzel teli lábasba állítottuk és az olvasztás indul. Ezalatt nehéz anyacsavart kötözünk kanócnak való madzagra. Remélem elolvasod, mielőtt nekilátsz, mert nálunk sem tartott két percig, hogy madzagot és bumszli anyacsavarokat szerezzünk... Én kanócnak a szövőszékhez használt felvetőfonalat használom, 100 éve. Konkrétan 100 éve, mert még gyerekkoromban vettünk egy nagy gombolyagot és még mindig van! Barkácsboltban vettem. Anyacsavart is ott szerezhetsz...
Tehát, felolvadt a viaszunk és lógatunk a kezünkben egy csavart madzagon. Szuper.
A viasznak nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor nem fog vastagodni a gyertya. Ó, fontos, hogy egy magas, széles szájú üvegben, hideg vizet is készítsünk a viaszos fazék mellé.
Most jön a mártás!
Bevallom számomra ez nagyon izgi :) Kissé beteges, nemde? Tehát: fogom a madzagot, bele eresztem a lógós csavart a viaszba, egészen az edény aljáig, kiveszem és beleeresztem a vízbe. Kicsit mindig lecsöpögtetve. Újra viasz, újra víz. Így épülnek egymásra szépen a rétegek. Vastagszik a gyertya és előbb, vagy utóbb ilyen lesz:
Lehet variálni: kis levélkét nyomkodunk rá, még két réteg viasz és kész. Vagy zsírkrétával szinezhető az alapanyag is! Mi készítettünk egy rózsaszínt... Hát, a fehér jobban tetszik :) Kipróbálnám a csillámport is.... Ez még csak ötlet!
Amit kipróbáltunk, az a csavarás. (Nem, nem a tekerés....) Kicsit lelapítottuk a még meleg gyertya oldalát és határozott mozdulattal csavarintottunk rajta néhányat úgy, hogy a tetejét és az alját markoltuk. Szerintem nagyon szép lett, csak a fotó nem sikerült, nem tudom megmutatni :(
Miután jól kijátszottuk magunkat a langyos gyertyával, szépen lógassuk fel a műveket. Igen, még nincs készen, de mindjárt! Mikor kihűlt, a saccolt aljánál vágjuk le egy éles késsel a csavarra nőtt viaszgolyót. Tadaaaam. No, most van kész! Kicsit még a kanóc hosszán is igazítsunk és szebb, mint a bolti!
Nekem a kis, nosztalgikus, keskenyke gyertyák tetszenek. Ha nem félnék a gyerkőcök kíváncsiságától, a karácsonyfán is ilyenek lennének. Mint régen, Miminél. De tűzveszélyes nem szeretek lenni, így maradok az asztaldísznél!
Ajándéknak sem utolsó!!!
Ügyeskedj, bátran!!!
