Olvasóm Kedves!
(Szentendre, Skanzen)
A vasárnapi nap kapcsán felmerült bennem, hogy milyen kettős dolog is az, amit művelek...
Egyik nap utálatos, másikon dicséretes... Elmagyarázom, mire is gondolok....
A fenti képet azért tettem ide, mert számomra csodálatos!!! Üveg, fém, fa, textil, csupa régi, gyönyörűséges darabban. Ellenállhatatlan. Nekem. Sokak csak legyintenek erre. Én tündéri hatalommal ruházom fel ezeket a tárgyakat. Az idő csak megszépíti őket. Otthonosak, hasznosak. Értékes kincsek.
A szenvedélyemet nehéz kordában tartani. Gyűjtök mindent, ami "igazi" anyagból van: legyen az egy kődarab, fatuskó, régi ágynemű, érdekesebb formájú flaska, de kidobott ecsetet is tettem már el a nyele miatt... Halacska lesz belőle a fürdőben. Egyszer. És itt a bibi! Sokkal gyorsabban gyűlnek az alapanyagok, minthogy én kivitelezzem a fantáziáimat. Ez a ciki! Ilyenkor kéne megálljt parancsolni Nekem, de hát Férjuram szeret és enyhe fejcsóválással elintézi az ügyet, ami meg kell mondanom rettenetes lelkiismeret furdaláshoz vezet nálam, tehát tudja mit csinál....
Semmit sem dobok ki. Sőt! Sajnálom, ha más dob ki valamit, aminek múltja van és nincsen tönkre téve... Igen, szoktam "gubizni". Nem is helytálló az idézőjel, mert konkrétan GUBERÁLNI szoktam... Irulok és pirulok, de egyszerűen muszáj hazavinnem az árva korsót, fa hintát, vagy akár kisszekrényt is, amiben látok fantáziát.... (Tudom, ezt most már büntetni fogják... Lehet, hogy ez visszatart majd? Kétlem....) A lányaim már sértő megjegyzésekkel illetnek emiatt... (A kis szemtelen anya-szomorítók...) Mégis hozzám tartozik! Nem szemetet hordok haza, félreértés ne essék!!! Esetleg olyan dolgot igen, amire éppen nincs is szükségem, (ez kimeríti a szemét fogalmát?) de majd egyszer lesz! Csak legyen midenkinek (lsd. családom) türelme kivárni...
Visszatérve: ami vasárnap motoszkált bennem... Vásárolni is szoktam az aukciós oldalakon. Rozzant bútorokat, zománcedényt, porcelán készletet, fémdobozt... Csupa "semmi értelme" dolgot, amikbe beleszeretek... A család még türelmes, amíg nem szorulnak ki a garázsba...
Én büszke vagyok kincskereső képességemre, Ők néha szégyellenek engem, hogy ennyi kacatot szerzeményezek.... Tudom ám!
Tehát inkább ciki, mint nem...
A másik ilyen kérdés, amiben a ciki felé húzok, az a kreatív hobbi boltban elköltött vagyonról jut rendszeresen eszembe.... A "vállalkozásom" mikortól nevezhető üzletnek? Egyenlőre többet költök alapanyagra, mint amennyi a bevételem... (Nincs is bevételem, legalábbis majdnem nulla :) )
Tehát ez is cikis téma odahaza... "Anya, csak hobbi boltba ne menj!!!"
Mi következik ebből? Nem vállalkozom, csak drága a HOBBIM...
De lesz ez még másképpen!!!!! Biza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése