Személyesen

Olvasóm Kedves!

Istenem, elszaladtak a napok.... De legalább elmondhatom, hogy nem virtuálisan élem az életem, amit annyian kifogásolhatnának (ha úgy lenne...) :)

Mi is történt, mióta nem adtam hírt magamról? Teljesítettem néhány kérést (még sajnos nem mindenkiét...), vásárokra készültem apróságokkal és üldögéltem asztalok mögött...

Ami azt illeti nem mondhatnám, hogy imádom a vásározást.... Néhány óra még elmegy.... Mondjuk maximum három... De társaság nélkül ez is rém hosszúnak tűnik. 

Ilyenkor nézelődöm, mint a színházi előadások szünetében szokás.... Miféle emberek kószálnak erre, vajon fognak-e vásárolni? Kinek? Mit? Aki közelebb merészkedik, arra lecsapok és (szerintem) elég szemtelenül, szóba elegyednék... Mit javasolhatok? Ha nem talál kedvére valót, legyen kedves vinni egy szórólapot és keressen meg bátran! Néha butus viccelődést is megpróbálok, de bevallom elég sajátos a humorom (Aputól örököltem), nem mindenki vevő rá.... No, de eltelt megint pár perc... Eztán megfogadom, hogy hozok valami varrogatnivalót legközelebb, bár akkor nagyon elszeparálnám magam... Biztosan nem mernének megszólítani a Kedves Vevők.... Marad az asztalrendezgetés és hívogató mosoly... Esetleg ismerkedés a szomszédokkal! No, ez még klassz szokott lenni... Szeretem!

Legutóbb szerencsém volt, mert Húgom eljött velem és beszélgethettünk :) Még kávét is hozott, ami külön jól esett, mert az ellátmányomat mindig elfelejtem, se enni, sem inni nem szoktam... (Egyéb szükségleteimről ne is beszéljünk :) ) 

Mindig örülök az ismerősöknek :) Enikővel is vásároztam, ami különleges élmény volt! Ő is unatkozott, minekutánna többször átrendezte az asztalunkat, például mindenhová biggyesztett egy-egy névjegykártyát, vagy áthelyezgette, amit én máshogy gondoltam... Igyekeztem nem rögtön lehurrogni az ötleteit :) Aztán egy szomszédos néni megszánta és játszhatott az ott leledző játékokkal (ezzel 20 perc meg volt oldva...) 

Mivel Művelődési Házban voltunk, tartottak kis balett bemutatót, ami szintén nagyon tetszett Encinek, de a főnyeremény a tombola volt! Ezt nem is gondoltam volna! Remegő lábakkal állt a kis 6 évesem és várta, hogy kihúzzák a számunkat. 4 volt, amiből csodák csodája 2 ajándék kerekedett!!! Sosem nyerünk ám :) Egy Diótörő előadásra mehettünk el (oyan "kicsiknek való, pont elég,  nagyon tetszik" félére!) és pizzériába is megyünk majd a Ráday utcába! Hát nem csodálatos?

Amilyen rosszul indult ez az adventi vásár (nem említettem? Összetörtem néhány mézeskalácsot a legelején :( ) olyan jól sikerült! Enikőn kívül kedves Nellim is hozzájárult  az örömömhöz!!! Az eladott áruim 75 százaléka a családban marad :) Jó, ha ilyen lelkes a rokonság :) Imádom Őket! 

Elfáradtam, izgultam és készültem ezekre a napokra... 

Még nincs vége, most hétvégén is lesz két rendezvény, amire megyek. Az egyik itt Érden, a másik Battán. Nos, ez az izgalmasabb, mert szabadtéri lesz! Ilyen még nem volt! El ne felejtsem a termoszban a teát!!!

Ezután jöhetnek a békés ünnepek :) Alig várom!

Köszönöm szépen a türelmedet! Gyere és találkozzunk inkább személyesen...

Gyertyázzunk

Olvasóm Kedves!

Már nem is vártad, hogy írok, igaz? Be kell vallanom, lett volna időm... Csak kedvem, energiám nem volt. Sok dolgom van szerencsére, ahogy mondani szokás :) Pedig fejben írtam Neked! Csak azt nem látod.... Majd néhány száz év múlva :) Csak gondolok valamit és be sem kell pötyögnöm... 

De most azért pötyögök valamit...

A mostani sláger nálunk a gyertya-mártás. Nem, ez nem valami fura ennivaló, hanem egy alkotási folyamat!!!

ÉÉÉÉÉs, igenis lehet otthon gyertyákat mártani! Ne dobd ki a régi, elpiszkolódott, félig leégett gyertyákat, mert nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle! Illetve olvadhat....

Ugyibár Szentendrén ismerkedtünk eme mesterséggel és Férjuram kezdeményezésére itthon is belevágtunk.

Tapasztalatainkat megosztom Veled, és bíztatlak! Próbáld ki! Szuper, tuti sikerélményt ad!

A legnagyobb konzervdoboz sem elég, mert 3 centis lesz a gyertya.... De: Mi beáldoztunk egy spagetti tartó fémdobozt, ami remekül bevált! Ebbe darabkáztuk a használt viaszt (szigorúan kanóc nélkül), meglehetősen sokat. Az egész fémdobozt vízzel teli lábasba állítottuk és az olvasztás indul. Ezalatt nehéz anyacsavart kötözünk kanócnak való madzagra. Remélem elolvasod, mielőtt nekilátsz, mert nálunk sem tartott két percig, hogy madzagot és bumszli anyacsavarokat szerezzünk... Én kanócnak a szövőszékhez használt felvetőfonalat használom, 100 éve. Konkrétan 100 éve, mert még gyerekkoromban vettünk egy nagy gombolyagot és még mindig van! Barkácsboltban vettem. Anyacsavart is ott szerezhetsz...

Tehát, felolvadt a viaszunk és lógatunk a kezünkben egy csavart madzagon. Szuper. 

A viasznak nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor nem fog vastagodni a gyertya. Ó, fontos, hogy egy magas, széles szájú üvegben, hideg vizet is készítsünk a viaszos fazék mellé.

Most jön a mártás! 

Bevallom számomra ez nagyon izgi :) Kissé beteges, nemde? Tehát: fogom a madzagot, bele eresztem a lógós csavart a viaszba, egészen az edény aljáig, kiveszem és beleeresztem a vízbe. Kicsit mindig lecsöpögtetve. Újra viasz, újra víz. Így épülnek egymásra szépen a rétegek. Vastagszik a gyertya és előbb, vagy utóbb ilyen lesz:

Lehet variálni: kis levélkét nyomkodunk rá, még két réteg viasz és kész. Vagy zsírkrétával szinezhető az alapanyag is! Mi készítettünk egy rózsaszínt... Hát, a fehér jobban tetszik :) Kipróbálnám a csillámport is.... Ez még csak ötlet!

Amit kipróbáltunk, az a csavarás. (Nem, nem a tekerés....) Kicsit lelapítottuk a még meleg gyertya oldalát és határozott mozdulattal csavarintottunk rajta néhányat úgy, hogy a tetejét és az alját markoltuk. Szerintem nagyon szép lett, csak a fotó nem sikerült, nem tudom megmutatni :( 

Miután jól kijátszottuk magunkat a langyos gyertyával, szépen lógassuk fel a műveket. Igen, még nincs készen, de mindjárt! Mikor kihűlt, a saccolt aljánál vágjuk le egy éles késsel a csavarra nőtt viaszgolyót. Tadaaaam. No, most van kész! Kicsit még a kanóc hosszán is igazítsunk és szebb, mint a bolti!

Nekem a kis, nosztalgikus, keskenyke gyertyák tetszenek. Ha nem félnék a gyerkőcök kíváncsiságától, a karácsonyfán is ilyenek lennének. Mint régen, Miminél. De tűzveszélyes nem szeretek lenni, így maradok az asztaldísznél! 

Ajándéknak sem utolsó!!!

Ügyeskedj, bátran!!!

Adventre készülünk...

Olvasóm Kedves!

Közeledik az adventi időszak! NAGYON!!!! Én mondjuk már jóideje lángolok, de az első gyertya csak most fog kigyulladni... 

Felbuzdulva a kevés időn, gyorsan alkottunk itthon némi karácsonyváró holmit. Például: ezt az adventi koszorút mézeskalácsból készítettem. Első próbálkozás, hópihékkel. Szerintem bájos lett, kicsi Húgom le is nyúlta, miután a vásáron nem kelt el... A héten még készítek ilyet! 

Csináltunk egy másik "mézeskalácsosat" is... Amit a gyerekeim szeretnének megtartani. Adventi naptár! Minden napra egy sütit sütöttem, beszámoztam őket, Huszi pedig szorgalmasan felkötözte a vesszőkoszorúnkra. Piros madzaggal, mivel mással?. A 6. szánkó alakú, a 24. karácsonyfa, ez természetes. Van róka, mókus, hóember és szinte az összes formám kellett hozzá :) Íme:

Látod az idei első hóesést az alsó képen, hát nem csodás? 

Hozzá kell tennem, hogy a törökbálinti vásárra készült, ahová zuhogó esőben, zsákba húzva szállítottuk és büszkén szívtam az illatát egész nap, de nem vitték el.... Lehet, hogy dekorációnak vélték... De nem.

Sajnos a vásár ezúttal szót sem érdemel. (Rettentő szomorú vagyok....) Alig volt vásárló, amit azzal magyaráztunk, (mi, árusok) hogy hó vége van.... No, meg szakadt az eső... 

De! Annak ellenére, hogy mint bolhapiac kész csőd volt számomra (amire rásegített, hogy kicsi lánykáim elköltötték csöppnyi bevételemet, triplán...És sajnos nem vettek ám sok mindent....), egészen jó kis vasárnap kerekedett ki belőle! Volt egy kedves előadás a gyerekeknek, Férjemuram derelyét főzött nekem ebédre, én meg kvaterkáztam kedves szomszédasszonyommal, zenét hallgattam és elmélkedtem a következő alkotásaimon. Pihentem... Jó volt! 

A saját adventi naptárunkról később írok, nem baj? Titkos! 

Meskázás

Olvasóm Kedves!

Ismered a Meska.hu-t? Sokan ismerik szerintem... Kézművesek árulhatják rajta elkészült termékeiket. Első gondolatom az volt, biztosan töltök fel portékát ide is. De aztán blogot kezdtem írni, meg reméltem a "fészbuk" is beválik. Szóval, nem ragaszkodtam a felület bérléshez. Megy ez nekem egyedül is!

Aztán közvéleményt kutattam, melynek eredménye: két és fél igen: feltétlenül; 1 és fél nem: ne csináljam... A két félből én tevődöm össze... 

A két "igen" elég egyértelmű volt, semmi hosszabb kifejtés. A "nem" viszont... Nos, összefoglalta összes aggályomat. Nem részletezem, de a fő problémának az üzletszerűséget, fennhéjjázást és drágaságot emelte ki kedves Barátném, amikkel nem tudtam vitatkozni. 

Nekem fő izgalmam abból állt, hogy elég ügyes vagyok-e a sok szakképzett iparművész, kézműves közé... Én, mint mezei anyuka, térképész végzettséggel.... No, aztán nézegettem a honlapot és nem mindenki szakképzett, tehát ebből a szempontból megnyugodtam. 

Nem beképzeltségből nyitottam meska boltot. Reklám céljából, hiszen itt nemcsak az ismerőseim láthatnak, hanem konkrétan kézműves terméket kereső illetők is. Hátha tetszik majd, amit csinálok... Kíváncsi is vagyok. Nagyon! 

Tehát döntöttem, készítek egy virtuális boltot. Fel kellett töltenem három terméket, leírással és miután leellenőrizték, mindent szabályosan csináltam-e, nyilvánossá tettek a kezelők. (Nem elsőre, mert egyesével kell mindent feltenni és ez nehezemre esett :) ) De néhány nap csúszással megtörtént. Van boltom: www.Csudarumli.meska.hu 

Nos, azzal már szembesültem, hogy itt bizony dolgozni kell. Új termékeket feltölteni, pontos és csábító leírást adni. Ha valamit felteszek a virtuális polcra, nem igazán érdemes levenni onnan. 

Tulajdonképpen így elég kényelmes... Ahogy látom az üzemeltetők gondoskodnak a reklámozásról, sokféle szinten. Kedvezmények adása, termék-kiemelések, kereső-optimalizálás, stb. Gondolkodni sem kell... Mondjuk én szeretek...

Elérhetőséget nem szabad adni, de belső üzenetben meg tudnak keresni engem... Például egy lányka  fürdőszobai tárolót készíttetne anyukájának... Nem konkrét terméket vásárolna tőlem, hanem valami egészen újat.... Elkészítem és feltöltve megveheti... Így ez az előny sem veszett el... Mármint, hogy megrendelés alapján dolgoznék.... Tetszik...

Itt is fő a bizalom. Nehezebb, mert "idegenek" keresnek meg. Nem ismerjük egymást. Az ízlésünk más lehet. Kedvességgel, türelemmel és segítő készséggel remélem itt is boldogulni fogok... Drukkolj Nekem!!

Ciki, vagy nem ciki?

Olvasóm Kedves!

(Szentendre, Skanzen)

A vasárnapi nap kapcsán felmerült bennem, hogy milyen kettős dolog is az, amit művelek...

Egyik nap utálatos, másikon dicséretes... Elmagyarázom, mire is gondolok....

A fenti képet azért tettem ide, mert számomra csodálatos!!! Üveg, fém, fa, textil, csupa régi, gyönyörűséges darabban. Ellenállhatatlan. Nekem. Sokak csak legyintenek erre. Én tündéri hatalommal ruházom fel ezeket a tárgyakat. Az idő csak megszépíti őket. Otthonosak, hasznosak. Értékes kincsek.

A szenvedélyemet nehéz kordában tartani. Gyűjtök mindent, ami "igazi" anyagból van: legyen az egy kődarab, fatuskó, régi ágynemű, érdekesebb formájú flaska, de kidobott ecsetet is tettem már el a nyele miatt... Halacska lesz belőle a fürdőben. Egyszer. És itt a bibi! Sokkal gyorsabban gyűlnek az alapanyagok, minthogy én kivitelezzem a fantáziáimat. Ez a ciki! Ilyenkor kéne megálljt parancsolni Nekem, de hát Férjuram szeret és enyhe fejcsóválással elintézi az ügyet, ami meg kell mondanom rettenetes lelkiismeret furdaláshoz vezet nálam, tehát tudja mit csinál....

Semmit sem dobok ki. Sőt! Sajnálom, ha más dob ki valamit, aminek múltja van és nincsen tönkre téve... Igen, szoktam "gubizni". Nem is helytálló az idézőjel, mert konkrétan GUBERÁLNI szoktam... Irulok és pirulok, de egyszerűen muszáj hazavinnem az árva korsót, fa hintát, vagy akár kisszekrényt is, amiben látok fantáziát.... (Tudom, ezt most már büntetni fogják... Lehet, hogy ez visszatart majd? Kétlem....) A lányaim már sértő megjegyzésekkel illetnek emiatt... (A kis szemtelen anya-szomorítók...) Mégis hozzám tartozik! Nem szemetet hordok haza, félreértés ne essék!!! Esetleg olyan dolgot igen, amire éppen nincs is szükségem, (ez kimeríti a szemét fogalmát?) de majd egyszer lesz! Csak legyen midenkinek (lsd. családom) türelme kivárni... 

Visszatérve: ami vasárnap motoszkált bennem... Vásárolni is szoktam az aukciós oldalakon. Rozzant bútorokat, zománcedényt, porcelán készletet, fémdobozt... Csupa "semmi értelme" dolgot, amikbe beleszeretek... A család még türelmes, amíg nem szorulnak ki a garázsba... 

Én büszke vagyok kincskereső képességemre, Ők néha szégyellenek engem, hogy ennyi kacatot szerzeményezek.... Tudom ám!

Tehát inkább ciki, mint nem...

A másik ilyen kérdés, amiben a ciki felé húzok, az a kreatív hobbi boltban elköltött vagyonról jut rendszeresen eszembe.... A "vállalkozásom" mikortól nevezhető üzletnek? Egyenlőre többet költök alapanyagra, mint amennyi a bevételem... (Nincs is bevételem, legalábbis majdnem nulla :) )

Tehát ez is cikis téma odahaza... "Anya, csak hobbi boltba ne menj!!!" 

Mi következik ebből? Nem vállalkozom, csak drága a HOBBIM...

De lesz ez még másképpen!!!!! Biza!

Alkotó folyamat

Olvasóm Kedves!

Alkottam megint. Nem voltam formában, lassan ment... A gyerkőcök két harmada nem volt itthon, így a könnyebbség magától értetődő lett volna... Mégis. Lehet, hogy hiányoztak?

Elsőként készítettem egy lógós szarvast, mert azt ma már át tudja adni édes Húgom. De: Nem tudtam eldönteni milyen színű szívet varrjak a szarvas fölé. Eltörtek a gyöngyök, amiket szemnek gondoltam, mert túl nagy tűvel álltam neki a felvarráshoz. Fejnehéz lett a kis lógós, mert túl előre öltöttem az akasztóját. A spárgám tiszta csomó volt, egy órámba tellett, míg kigubancoltam.... De kész lett, szép lett és örültem neki!

Eztán jött egy érdekes feladat. Lelkesen vágtam neki! A nagy LONDON mackót kicsinyítettem le felére. Fénymásolóval a szabásmintát könnyen megoldottam. Izgultam jó legyen a méret. A szabás könnyű, igaz? Hát a műszörme egy galád anyag... Az orrom nem bírta, viszketett veszettül a kis szálló szöszöktől... Kendőt kötöttem a szám elé, mint valami műtős...Maci-műtét... Juj... 

De megküzdöttem a két mackónyi szösszel! Néha pont a legrosszabbkor fogyott ki az alsó szál a gépből, néha csálé lett a varrás és bontottam, újra varrtam... Ez már egy ilyen nap. Fém rögzítőket használtam a kezek lábak felerősítéséhez, sőt a szemeket is dróttal erősítettem fel, mert nem biztonsági fajtát vettem... Szuper lett. Egy dolog hibádzik, hogy nem volt elég csukló minden végtagra.... Ma beszerzek hozzá még... Hihetetlen, hogy nem volt elég.... Bosszantó! De egy mackót befejeztem, a másik is majdnem kész... Nem szeretek félbehagyni semmit. Gondosan ügyeltem arra, hogy nagyon hasonlítsanak egymásra a kedveskék, mert egy testvérpáré lesznek, nehogy összevesszenek rajta...  A szalag a nyakukban lesz különböző színű, hogy azért meg lehessen különböztetni őket.... (De elárulom, hogy az egyik tappancs árulkodó lesz, mert csöppet keskenyebb a másiknál...Pszt...) 

Tehát macikák is készültek, nagy megelégedésemre... Hozzá kell tennem, hogy ezek a portékák csere-alapok... Ilyet is csinálok... Mint régen a falvakban, Orvoslásért tojást stb... No, azért ez nem ugyanaz a kategória... De a macikért példul csipkés terítőket kapok!!! A lógós szarvasért szappanokat, csodás illattal!

Hát nem jó dolog az ilyesmi? 

Persze Férjecske szerint ebből nem fogunk megélni... (Nem mintha egyébként már megélnénk a varrogatásomból, de az irány így nem túl bíztató, igaz? ) No, megnyugtattam, hogy nem MINDEN varrományt fogok elcserélni, de azért nekem tetszik ez a dolog... A kész macikat is lefotózom nemsokára, csak kerüljön helyére az utolsó mancs is....

Elkészültek végül :) Íme, a (nem teljesen) ikrek:

Portékák

Olvasóm Kedves!

Bemutatok néhány mostanában készült portékát, hátha kedvet kapnál a rendeléshez... Persze a "közösségin" a legtöbbet már láthattad, de ugyibár nem mindenki jár arra... Hát mutatom itt is, szeretettel Neked!

Neszeszerek készültek: kékes, drappos és zöldes szinekben. Foltokból összevarrt, kacskaringós mintával tűzött, bélelt és szerintem jó fogású kis darabok. Mind más méretű, de körülbelül 15x20 centisek. Van fülük és cipzárjuk. Egyterűek. Mit mondhatnék még róluk... Volt aki sütőkesztyűnek nézte :) Tényleg ahhoz hasonlít! A zöldet nem fényképeztük még le... Ők azok:

Van belőlük, vagy 15 darab, 2400 forint az áruk...

Gyerekeknek való kis ridikült is varrtam kettőt mutatóba (a lányok már elkérték ugyan, de nem adtam... Kegyetlen anya vagyok...). Ezek nem túl nagyok, amolyan plussz zsebnek titulálnám, 15x15 centis. Az egyik tépőzáras, a másik gombos. Ez az a fajta táska, amit bármikor készítek, bármilyen mintával... Szintén bélelt és tűzött, jó tartású darabok.

Íme a tépőzáras:

Ez meg a gombos:

1400 forintért gondolom adni őket...

Készítettem tolltartókat is, nincsenek sajnos lefotózva... De meg tudom mutatni az ikertesójukat. Az egyik olyan, mint az Emma feliratos, a másik piros... Ezek is steppeltek, béleltek és cipzárasok. A fa gyöngyök variálhatóak és írok rá betűket: monogrammot, teljes nevet, ha nem Csipkerózsikának hívják a leendő tulajdonost, mert azt kényelmetlen kezelni....

 Az ára 1900 forint:

Készítettem Mikulásnak pici zsákot, biros bársony belül, zsákvázson kívül és egy kis filc szivet akasztottam rá.Eddig kettőt varrtam, de el is adtam őket a bolhapiacon... Azért mutatom, mert gyorsan elkészül, bármilyen méretben, ha szeretnél!

Ez az egyszemélyes 500 forint...

Ennyit a tatyókról...

Készítettem képeslapokat (nem egyedül :) ), amiknek nagy sikerük volt eddig... Kicsit térbeliek, drótból van a szivecske "madzagja" és raffiából az angyal frizurája... Mutatom:

15 különbözőt csináltam, elkelt mind, de ez ne tartson vissza, készül még!

400 forint egy darab, borítékkal.

Most ennyit mutatok, válogass kedvedre és jelentkezz bátran!

Abony és tigrisek

Olvasóm Kedves!

http://maganzoo.hu/index.php?reference=fooldal

Megint rendhagyó témával szeretnélek meglepni... Olyan élmény volt számomra ez az állatkert, amilyet még nem éreztem. Nem vagyok oda a tigrisekért, oroszlánokért különösebben! Illetve eddig nem voltam oda :)
A fővárosi állatkert ideges, alig látható jószágai nem keltették fel a figyelmemet és szerintem a gyerekekét sem, ott jobban érdekelte őket a játszótér és a kiskocsi, mint az állatok....

Most elautóztunk (no ez nem volt kellemes, de kibírtuk) Abonyig. Megálltuk, hogy ne hívjunk barátokat, mert kicsi családunk régen volt csak "magában" és most ezt igényeltük, de nagyon! Szóval nyugis vasárnapot csaptunk, meglehetősen hosszú autózással, ami csak odafelé volt érdekes (Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? ), visszafelé kifejezetten jól esett, lehetett aludni.... Szigorúan csak az utasoknak...

Az abonyi állatkert kicsi. Háziállatok nagyon sokan vannak, mind mind simogatható!!! Kecskék, lovak, szamarak. De van őzike, kettő is, olyan szelídek, mint a mesében. Nyuszik és pávák sétálnak (ugrálnak) a ketrecek között... Inkább karámok... Vannak tengerimalacok, szárnyasok. Zebra és gyönyörű tevepár! Komolyan, ilyet még nem mondtam, hogy egy teve gyönyörű, de ezek a példányok tényleg szépek!!! (A már említett fővárosiban kifejezettem féltünk tőlük...) Lámák, emuk. Inkább viccesek, mint szeretetre méltóak. Az emuk dinoszaurusz hangokat hallattak, de a kerítésről felcsipegették a zoo-csemegét...Ami mókás volt...
A disznóknál kismalacok szopiztak (ilyet sem láttam még élőben...) A nyulak meg akkorák voltak, mint a puli a büfénél (kis túlzással). Itt is van játszótér... Hiúzok, majmok, galambok, teknősök... Ki ne hagyjak valakit...

Ennyit a háttérről és most jöhet az érdekesebb rész: Buborék, az 5 éves víziló. Hát, egy balerína veszett el benne! A vízben balettozott, hosszan néztük. Etettük apró almadarabkákkal (csak azzal lehet!!!!) Közel volt!!! Kicsi volt (ronda fogakkal...) és mozgékony!!! Imádtam! A gyerekek nagy (szó szerint) kedvence lett!

Az oroszlánokról! Két csodaszép pár van, egy idős és egy fiatal. Nem lustultak. Sétáltak, üvöltöttek!! Még labdáztak is. Érdeklődőek voltak. És szépek. Nem kellett tülekedni, hogy lássuk, megfigyelhettük szavannai szépségüket, szintén nagyon közelről! Annyira jó volt!

A fő attrakció a tigris! Három, másfél éves lányka és két kisfiú, akiket simogatni lehetett. Már nehezek (30 kilósak), az utolsó percben mentünk megnézni őket, eddig emelgették, látogatók kezébe nyomták Őket, már "csak" behajolni lehet hozzájuk. Két emelős mutatvány azért volt: egy férfi fejét nyalta tisztára a tigrisgyerek, meg elénk is feltették a kerítésre, szinte az ölünkbe... Tóth Tibor, az állatkert tulajdonosa (és a tigrisek Apukája) tart róluk kétszer is "előadást" napközben! Érdekes, humoros, kedves! Le a kalappal! A kistigrisek rosszak, mint a gyerekeim... Ki próbáltak szökni, játszottak, vitatkoztak. Durva a szőrük, nem olyan selymes, mint gondoltam. De tátott szájjal lestük őket.
A lányok meg játszottak a nagyokkal! A három tigrislány a kerítésen belül, a mi lányaink kívül (ez megnyugtató, nemde? ) rohantak fel alá, mintha kutyával játszottak volna. A tigrisek 150 kilósak, óriási cicák, mégsem volt félelmetes, inkább aranyos!!! És hihetetlen! Ez az igazi állatkert!

Nagyon, nagyon ajánlom a helyet! Kicsit közelebb fognak költözni nemsokára Budapesthez, lesz még kistigris és lesz majd kisoroszlán is, figyelni kell őket! Nagyon jól csinálják!!! Köszönjük szépen nekik!!!

Mégegyszer: Abony Magán Zoo
 http://maganzoo.fw.hu

Emberközeli élmény...

Olvasóm Kedves!

Túl vagyok az első vásározásomon!
Nem feltétlenül a megfelelő helyre mentem, mint eladó, de nagyon élveztem!
A Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola bolhapiacán ( http://korosi.erdcenter.hu/pub/korosi/hu/hirek/2013-2014/bolhapiac.html ) töltöttem kis időt.
Az elsődleges tapasztalatom (és ezért mondtam, hogy nem a megfelelő helyre mentem), hogy bolhapiacon az 500 forint az irányadó, maximum költeni kívánt összeg. De képeslapot és mézeskalácsot nagyonis érdemes vinni... Meg birsalmasajtot, főleg, ha olyan isteni, mint az unokatesómé! (Én kaptam pult alatt, bibibíííí, jó családtagnak lenni, hihi... ) De nagyon sok jó dolgot lehet vásárolni, a bolti árak töredékéért!!! No, de én az eladásról gondoltam írni...

Kaptam egy asztalt. Legközelebb viszek egy terítőt, az iskolazöld háttér nem a kedvencem!

A kevesebb, több. Ez a második tanulságom (vagy a harmadik?). Szépen átlátható asztal, messziről kiszúrható szépségek talán vonzóbbak. Bár van olyan piacozó, aki imád turkálni a kupacban... Titkos kincsek után kutatva....

Valami kell, amire akaszthatok és a bőrönd kinyitott fedele nem vált be... Nem láttam ki mügüle :)

Ennyit a negatív tapasztalatokról, most jöjjön a szép része. Hogy miért volt érdemes elmennem? Mert emberek nézegették, véleményezték a munkámat! És dicsértek! Idegenek! Nem a családtagok, amit mindig enyhe kételkedéssel fogadok, lévén elfogultak velem...
Néhány szórólapot is rátukmáltam kedves emberekre, hátha egyszer készíthetek valamit Nekik is...

Szóval nagyon örülök, hogy elmentem, sokat tanultam (és kerestem 3000 forintot...) .

A piacozásról hazaérve a tágabb családunk tagjait vártuk vendégségbe. Imádnivalóak voltak, mert érdeklődtek, lelkesedtek, kérdezgettek, ötleteltek és alapvetően többet foglalkoztak új vállalkozásommal, mint vártam :) Kaptam szuper textileket és terjesztik a híremet messzi földeken... Hát nincs jó dolgom?

Kaptam új feladatokat is... Nem, nem megrendelésnek nevezem, mert Én szeretném őket megvalósítani, mert kedvet kaptam hozzá... Aztán, ha tetszik az ötletadónak átnevezem megrendelésnek....
Készítek majd egy Blökit, ez nagyon nagy kihívás és sajnos sok múlik azon, találok-e megfelelő anyagot hozzá.... Edényfogót és gyerek-hátizsákot is készítek  majd nemsokára, mert igény lenne rá... Ja, és pénztárcát! Pont ezt szerettem volna... Csupa csupa megvalósításra váró, elmélkedésre okot adó ötlet...

De az első egy macipár! Most őket kell befejeznem... Aztán egy szarvasgyerek is készül péntekre... Lesz feladatom erre az esős hétre is... Nagy a boldogságom!

Őszi szünet

Olvasóm Kedves!

Eltelt az iskolai szünet és meg kell mondanom, kevesebbet foglalkoztam a gyerekekkel, mint szerettem volna. Persze volt néhány közös program, de a "munkám" most eléggé leköt. Fű, ez rettenetesen hangzott. Pont ez a dolog az, amit el szeretnék kerülni az ilyesmi foglalkozással... 

De megértőek voltak. Sőt! Dicsértek sokat, "megrendeltek" mindent, ami elkészült, így, ha véletlenül nem kel el bizonyos portéka, azért lesz gazdája! 

Eseménydús volt ez a másfél hét: kirándultunk, ezt már említettem Neked. 

Meglátogattak régi ismerőseink! Jaj, annyira jó az ilyen barátság, még az egyetemről ismerjük egymást! Már szinte családtagok! A majd 5 éves ikreket régen láttam és tüneményesek voltak, cserfesek, kedvesek, NAGYOK! Játszótereztünk... 

Encivel is játszótereztem kettesben! Olyannyira, hogy egy árva lélek nem volt körülöttünk, így bátran gyerekeskedhettem... Hintáztunk, csúszdáztunk. Vicces volt és meglepően élveztem! (Enyhe izomláz kísérte a műveletet... Hintáztató-izom, hm...Ciki...)

Volt csajos napunk is, mikoris barátosném segített nekem alkotni: papír-angyalkákat vágtunk egy teljes napig, miközben pici lánya az én lányaimmal bandázott. Remélem nem vett át túl sok rossz szokást...

Belefért egy "kis" lázas állapot is, szerencsére csak egy napig tartott kicsi Borinál, de megijesztett!

A nagycsaláddal is töltöttünk időt: Dédimamink nálunk aludt pár napot, most ünnepelte születésnapját!  Tesómékkal lazítottunk: tizenhárman ültünk az ebédlő-asztalnál, kocka-pókereztünk és beszélgettünk.

A kertben Férjecske sertepertélt, készült a télre.... Közben persze fűrészelt is nekem, alakul egy-két rénszarvas!

Szóval, minden napra akadt program. A mindenszentek cseppet háttérbe is szorult, csak gondolatban meséltem néhány dolgot kedves Őrangyalainknak, hiányoznak!

Mivel közeleg az első vásározós napom, nagyon izgatott vagyok és varrogatok rendületlenül. Készült tolltartó, neszeszerek, kistáska és mikulás-zsákocska. A kék hintaszarvas is megszületett. Nagyon igyekszem! Egy mackópár is készülőben van, ez megrendelésre... Remélem türelemmel kivárja a Kedves Leendő Gazdi, mert szép terítőket kapnék cserébe :) Mert ilyet is lehet nálam... Mondtam már? Cserélni is szeretek...

Van egy aggodalmam (több is...) : először küldtem csomagot. 

Méregdrágán sikerült, mert a postás néni hangoztatta, hogy csak így garantálja a gyors és pontos célbajutást. Rendben, nem is az árral van a gond. DE NEM ÉRKEZETT MEG!!!! Még nem vesztettem el a reményt, hátha hétfőn.... De akkor is. Aggódom a kis utazó miatt....

Megyek segítek Huszinak, a lányok kezdenek felülkerekedni! Ő egy Szent! Mondtam már?

Rumlis az életem

Olvasóm Kedves!

Szia! 

Megharagudnál, ha ma kicsit elkanyarodnék a blog alapvető témájától? Most ilyesmiről szeretnék írni...

Idén gyakran hangoztattam, hogy milyen csodálatos emberekkel hozott össze a sors... Hogy a zöldséges egy láda barackot adott ajándékba. Nem a legszebbeket, de olyan jókat nem ettünk azóta sem. Hogy az utcán leszólít egy hölgy, hogy fogadjam el a kiskabátot, pulcsikat Tőle, mert a bizományiban nem vették be és úgy látja pont nekünk való. Azóta nagy hasznát vettem ennek az overálnak és mindig eszembe jut, milyen kedves is volt Valaki, akit nem is ismerek! A szervízben ingyen szereltek nekünk, holott elkavarodott a garanciánk... Ez is nagy segítség volt nekünk!!! 

Meg egyébként is hajlamos vagyok bízni az emberekben, a rosszra fittyet hányni és - így is lehet nevezni - homokba dugni a fejem...

Pedig a mi csodálatos életünkben is vannak problémák: betegség, munkahelyi gondok, nevelési hiányosságok, távollét a szeretteinktől, káosz néha... Mondhatni rumli...

Mi is találkozunk olyan emberekkel, akiket messzire el kellene kerülnünk. Mi sem tudjuk megvédeni a gyerekeinket és magunkat minden bajtól.

De mindent megteszünk, mert szép az élet! Szeretem a struccpolitikát. Gyógyít.

Akárki, akármit mondd is....

Ezentúl is bizalommal fordulok majd minden idegenhez, mert erre szeretném őt is bíztatni! Bízzon bennem, mert rászolgálok majd. Ez az egy tuti! Remélem, olvasóm kedves, Te is így gondolod...

Ajándékok

Olvasóm Kedves!

Kissé lassabban halad minden, mert mindig túl sokat szeretnék egyszerre csinálni.... Akik ismernek, ezt tudják rólam.... 

A varrogatás folyik, csak a fotózás lassú... Kölcsön kaptam egy szuper gépet. Hát... Ühüm... Ebből is látszik, hogy nem elég a jó eszköz... Gyakorlat, tehetség is kell a használathoz, nem is kevés! Azért próbálkozom...

Tegnap készült egy "vegyél-fel" mackólány Panninak, remélem szeretni fogja!

A képet én készítettem a masinámmal... Van mit gyakorolnom...De azért jobb, mint a kis kompaktunk fotónak nevezett leképezései...
Egy kis szarvas is készült ebből a pöttyös anyagból, egy pár hetes Babócának.

Jó strapabírónak készítettem, duplán varrtam, nincs lenyelhető alkatrész, puhán tömtem ki... Nem plüssből van, de az én gyerkőceim szeretik! Remélem kedvelni fogja Őt új gazdája is!

Szeretettel Sziszitől!

Szentendre

Olvasóm kedves!

Annyi mesélnivalóm van Neked! 

Az ünnepnapot kihasználva elautóztunk a szentendrei Skanzenbe. 

Volt némi gikszer reggel, ami aggodalomra adott okot: eltört a babakocsink, mikor kiszálltunk a parkolóban. Eltört a szemüvegem szára is, amit kénytelen voltam szigetelőszalaggal megrenoválni (természetesen szigorúan mindkét szárát betekerve, ne legyen olyan feltűnő...). Öröm az ürömben, hogy ennek folytán volt nálam eme eszköz (szigetelőszalag) és sikerült átmenetileg megmenteni a babakocsit vele... 

Mivel a múzeumi látogatás ingyenesnek volt hirdetve a hálón, számítottunk némi tömegre. Főleg, hogy hihetetlenül jó idő volt!!! Igaz? Remélem Te is kihasználod az indián nyarat! Érdemes!

Szóval a parkolásért azért fizettünk kicsit és a Múzeumba is csak Vásárfia jeggyel lehetett bemenni, ami pár száz forint, de levásárolható! Persze a többszörösét is el lehetett költeni...

No, beértünk. Szuper társaságunk volt: öcsém családja és unokatesómék! Sok gyerkőc, szép idő, klassz hely... Gondolhatod milyen jól éreztük magunkat! Elszállt minden kellemetlenség! Zárásig róttuk a kis falvak poros útjait... 

Kipróbáltunk ezt-azt. Például a gyerkőcök mostak: teknőben, rumplin dörzsölve a szennyest. El sem akartak jönni, jutalmul kis szappant is kaptak! Esküszöm itthon is bevezetem, olyan lelkesek voltak!!! 

Nem is tudtam, hogy a vadgesztenyéből főzhetek szappan-levet: be kell vagdosni, főzni egy darabig, aztán lehántani a héjját és picit tovább főzni...Már használhatom is. Te tudtad?

Gyertyát mártottunk, nagyon kedvet kaptam hozzá! Egyszer készítek Neked is! Csudálatos kis duci pilácsok készültek a lányok által! 

A mézeskalácsostól ötleteket szereztem. Aztán rájöttem, hogy kellene nekem is egy ilyen ütőfa: 

Már utána is jártam, például Dénesi Ildikó is készít ilyesmit. Szuper nem?

A gyerekek nagyon élvezték a népi játékokat: hordó-lovaglás, gólyalábazás, karikahajtás. Állatokat etettek: juhot, marhát, disznyót...! Szélmalmot és vízimalmot is láttunk, az utóbbi éppen őrölte a lisztet, a molnár szigorú tekintetétől kísérve!

A kis szatócsbolt egy álom! (Na, nem a szegény ott dolgozó néninek, ő alig tudta a rohamot állni...) Én annyira dolgoznék egy ilyenben! Eszembe jutott a Váratlan utazás című film kisboltja, amit szintén nagyon szeretek... Ó, ha egyszer ilyen boltocskám lenne... Már az illat is jó volt!

Kenyérlángost ettünk a fűben ülve, lestük a vonatot, ami körbe körbe zakatolt. Legközelebb arra is felszállunk, mert tuti megyünk még! Van látnivaló bőven, a végére sem értünk! 

Érdemes kilátogatnod ide, nagyon tetszett nekünk! 

www.skanzen.hu

Kolomp

Olvasóm Kedves!

Most nagyon alkotok, nem időzöm itt soká, ha nem bánod! Van néhány ígéretem!

Ezt a kis kolompot mutatom be gyorsan... Huszi készítette nekem. (Mert szeret...)

Én nem találnám ki, hogy miből van: kerítés-csücsök a teste! Egyéb, rozsdás dolgok az akasztó, nyelv és kongató-fül. Ha van ilyen alkatrész egyáltalán... Ilyen csodás színt és felületet csak az idő tud létrehozni!

Én szerintem tökéletes!!! A kertben nagyon jól mutat. Kellemes, mély, búgó hangja van...

Ebből is látszik, hogy Férjuram NAGYON kreatív! Ez a harang igazi! Nem amolyan sorozat-gyártott csengettyű, amilyeneket most lehet kapni, ráadásul tuti egyedi darab! Na jó, nem teljesen egyedi, mert még 7 ilyen csücsköt mentettünk meg a kerítésből... Nem túl sok munkával, készítünk neked is hasonlót, ha értékeled az ilyesfajta szépséget!...

Mert szeretünk :)

Színes takaró

Olvasóm Kedves!

Ma egy vidám takaróról írnék neked picit. Ez az első "pecsvörk" takaró, amit varrtam! Mindig is szerettem volna ilyet készíteni, mert egyszerűen imádom őket! Otthonosak, vidámak, ölelgetőek...

Ez a nagyon színes apróság öcsikém kislányának készült. A keresztelőjére varrtam, Ő az első keresztlányom és valami "gondoskodó", maradandó holmit szerettem volna adni neki. Ilyen erős színeket képzeltem el eredetileg is, nekem tetszik így... 

A foltvarrás szuper móka! Először is az anyagokat válogattam napokig. Minél színesebb legyen! Aztán felkockáztam, összevarrtam  négyesével, újra kockáztam és elforgatva a darabkákat jöhetett a kirakósozás...

Ez sokkal nehezebb, mint amilyennek látszik. Ne legyen egyforma egymás mellett, mindenhová arányosan jussanak a színek... Ez is sok órás munka. Nézegetem. Férjecske is nézegeti, javasol egy cserét. A lányok is forgatnak, variálnak picit... Igazi családi takaró készül! Lelket adunk neki! 

Eredetileg is szerettem volna nevet írni rá, hiszen így személyre szóló igazán! A betűket kétoldalú ragasztófátyollal (igen, van ilyen, nagyon klassz!) simán fel tudtam volna ragasztani, de csak egy oldalon ragasztós textilem volt... Kissé nehézkesebb, de megoldható az applikálás. Erre a ragasztós textilre rávarrtam a betűket, sima varrással. Körbe vágtam és máris ragasztható betűim voltak. (Vasaló melegére ragad rá az alapra...) Miután rávasaltam a megfelelő helyre, sűrű cikk-cakk öltésekkel körbevarrtam, hogy tartós legyen... Ez a feliratos kocka került középre...

Végre úgy gondolom tökéletes az elrendezés...

Összevarrom a végleges variációt (még kettőt kicserélek azért....) és a nehezén túl is lettem... Vatelinnel (vastag bélésanyag, ettől puha az egész...) és egy egyszínű, jelen esetben kockás anyaggal (IKEÁban vettem egy ágyneműt, azt vagdostam fel... Szentségtörés...) összetűzöm. A varrógépem okos jószág, csinos tűzések vannak rajta! Nem látszik a képen, de egy különlegesebb cikk-cakkozást választottam... Persze egy sima is megtenné, vagy egyenes öltések is... Vigyázni kell, mert picit óhatatlanul is elcsúszik az egész, én jó 5 centivel nagyobb hátoldalt szabtam a biztonság kedvéért. Körbevágás után egy szuper találmánnyal, a ferdepánttal szegtem be körben. És kész! Gyönyörű lett, nem?

Én rém büszke voltam magamra! Maradt egy kockám, gőzöm sincs hogyan... Abból kispárna készült, szivecske mintával...

Mackó

Olvasóm Kedves!

Szeretek mackókat készíteni, tulajdonképpen velük volt az első varrós sikerélményem, még régen! 

A fenti mackópár a kedvenc alkotásom. Sógornőm esküvőjére készítettem őket. (Egy fotózás erejéig hozzánk költöztek...) Volt némi kiegészítőjük: egy cilinder, apró csokornyakkendő a sötétebb úron... Fátyol, nyaklánc és pici virágcsokor a kis világos hölgyön... Jó nagyok, selymesek! Most a gyerekek hurcolgatják őket. Tanusíthatom nem hiányzik rájuk az ünneplő, remekül áll nekik a kinőtt bébiruha is! 

Rajtuk kívül készítettem számos mackómukit. Mondhatni már hagyományosan macit kap tőlem minden ismerős gyerkőc az első szülinapjára :) Barátném kislányának készült a profilképem sárga, kordbársony jószága legutóbb. Eme barátnőm is nagyon, de nagyon sokat noszogatott a műhely-nyitással, így lett ez a ducimaci a kezdet! Ezúton is köszönöm neki is! (Meg a férjemnek, a gyerekeimnek, a szüleimnek, tesóimnak, ismerőseimnek, a sarki fűszeresnek... De komolyan! Nagyon sokmindenkinek hálálkodhatnék, de neki igazán, de igazán... Puszi! )

A kis sárga a legkisebb macim eddig :) Pici lett a feje szerintem, tiszta Micimackó, márcsak a piros póló hiányzik a pocakjára! A pocakról jut eszembe: szeretek némi meggymagot tölteni a belsejükbe, mert mosható, kicsit csörög és jó fogdosni...

A bundájuk is sokféle volt már. Elsőre egy kis barna bársonymaci készült... Még anyukám segített, tisztán emlékszem a közös munkára :) Zsófinak, tesómnak készítettem eme medvét, aki csöppet csámpásra sikeredett, mert nem jól értelmeztük a szabásmintát... Azóta is csámpás, de így szeretjük! (Nem, most sem Zsófiról beszélek, hanem a varrományról... ) 

Készült maci nem-hordott-pulcsiból, farmerből. Természetesen a pettyes variációt nem hagyhattam ki! Mivel Virágunk (igen, ő volt tegnap 3 éves) kapta, varrtam a nyakába egy pici kendőt, virág mintával. Kissé partedli jellege volt... De szerintem jól állt neki! 

Szóval a maci-gyár már működik, tessék befáradni!

Neked milyet készítsek?

Gyurma

Olvasóm Kedves!

A hétvégét a családra szentelem! Majdnem teljesen... 

Férjuram keresztlánykáját ünnepeltük ma, 3 éves nagylány már! Imádnivaló! Az egész napot együtt töltöttük, szuper volt! Ajándéknak - remélem nem ítélsz el - nem vásároltunk egy haszontalan újabb csodajátékot... Inkább készítettünk itthon gyurmát:

A kép innen való:

(http://www.modernparentsmessykids.com/2012/05/play-dough.html)

Ezt a receptet imádom! A lányoknak többször készítettem már, mindig más szín sikerül (ez nekem az élvezet...), olcsó, nagyon jó fogása van és könnyű megcsinálni. Kicsit hazudtam, mert keverni nehéz, ahhoz jól jön egy férfikéz, de egyébként gyerekjáték és ki ne szeretne gyurmázni!

Szóval tessék elkészíteni a gyerekeknek, unokáknak, barátoknak! Több recept is kering a neten, csak rá kell keresni, de íme az én kipróbáltam: 20 deka liszthez 10 deka sót, 2 kiskanál citromsavat keverek. Hozzásuppantok 2 evőkanál olajat és 3 dl vizet! Felteszem a tűzhelyre és kavarom folyton... Türelemmel, míg teljesen egybe nem áll, mint a fenti képen. Körülbelül 5 perc lehet....

Ezzel a módszerrel fehér lesz a gyurma. Eztán jöhet az izgalom! Folyékony ételfestékkel színezek! Csináltam már úgy, hogy hozzátettem, már a főzés előtt a festéket, de így színenként kell főzni. Legalábbis az alapszíneket és aztán lehet kevergetni. 

Most háromszoros adagot főztem egyszerre és a kész fehér gyurmát osztottam 10 részre, ezeket színeztem utólag, gyúrással... Na, most ehhez hozzá tartozik, hogy a kezem - az első mosogatásig - meglehetősen színes volt... Ne friss manikűrrel állj neki ilyesminek :)

És jó sokáig kellett gyömöszkölni, hogy homogén legyen egy-egy szín: így Huszi is kapott feladatot, elvégre az ő kis Keresztlányáról van szó, gyúrt rendületlenül :) Nem, nem kisfókát készített, csak "homogenizált"! Csók érte!

Készítettünk piros, rózsaszín, lila, sötét és világos kéket és zöldet, narancs-, citromsárgát és egy adag fehér is maradt... Barna, szürke, fekete is készíthető megfelelő arányokkal, de ez már nehezebb... Zárójelben jegyzem meg, hogy a gyurmafőző fazekat be kell áztatni a munka végeztével, de ne rettentsen el a dolog, nem okoz maradandó károsodást!

Mára ez az ajándékom Neked, éljenek a szülinapok!

Megjött Kicsinyke Fotósom is, holnap mutatok valami műhelymunkát!

Szép álmokat!

Rögös út

Olvasóm Kedves!

A mai napom nem volt zökkenő-mentes. Gondoltam elmesélem Neked, mire is számíthat egy kezdő műhely-tulajdonos az ELEJÉN. Mindennek az elején. 

Például, nincs fotósom (elutazott :) ), így kénytelenek vagytok beérni egy kis saját képpel a textiles szekrényem egy polcáról (ma árválkodtak szegénykék, nem voltam itthon) ...

Mesélek! Olvass és tanulj, hátha egyszer Te is a nyomdokaimba lépnél!

Első számú probléma, ami ma szembe jött velem: az időhiány. Ezt gondolom nem kell bemutatnom, hiszen időből sosincs elég (meg pénzből sem...). Gondolatban rengeteget alkotok, de gyakorlatban csöppet lassabban megy (senki ne ijedjen meg, amit megígértem betartom, mégha nem is alszom miatta! ), tudniillik: hol mosni kell, hol vasalni, vacsorát főzni, sétálni a Picúrommal, tanulni a Naggyal... A Középsővel könnyű, Ő barkácsolni szeret... Bevallom, ma nem készült semmi nálunk...

No, de ez még a legegyszerűbb eset, mert mindannyian rugalmasak vagyunk ugyibár :) 

Következő: A rettegett hivatalos út... Ma jártam az önkormányzatnál és hosszan hallgattam, hogy hol kéne még érdeklődnöm: KSH (?), 13. kerületi okmányiroda (?), NAV, Kormányablak, egy jó könyvelő.... De azért regisztráljak az elektronikus ügyfélkapu rendszerbe, mert az jó lesz nekem....Ezt négyszer mondta el, az amúgy szimpatikus fiatalember. Több kérdés is felmerült (tehát több kérdéssel jöttem ki, mint amennyivel bementem....). Gyed mellett foglalkozhatok-e egyáltalán ilyesmivel...? Lásd: anyának a gyermeke mellett a helye... Mi lehet a tevékenységi kör, ami lefedné sokszínű terveimet és nem kell hozzá szakirányú végzettség (térképészként nem is varrhatok....)? Adószámmal lehet-e ilyesmi, nevezzük "ajándék készítés"-nek, foglalatoskodást végeznem...? Érdemes-e betársulnom Húgom - amúgy fotós - vállalkozásába? Hiszen így Ő foglalkozna ezzel hivatalosan, így mindig rá kellene hivatkoznom, ne adj Isten: velem kellene jönnie vásározni.... Szegény, az nem neki való!

Egy szó, mint száz: kisvállalkozó nem leszek maholnap...Ahhoz még kutakodnom kell. Ha ez zavar téged, akkor ajánlj nekem egy igazán JÓ és érthető könyvelőt, légy szíves! Kincset érne számomra.

Mint legkellemesebb elfoglaltságom ma, beszereztem néhány alapanyagot. Textilek, festékek, filc anyagok, raffia, kartonok, stb... Elájultam az áraktól. Nem jó helyen vásárolok, ebből is látszik! Milyen amatőr is ez a kis műhely, vagyis én (egyenlőre! ). A tapasztalt alkotók nagy tételben vásárolnak, olcsóbban, bejáratott forrásból. Na, ez a célom! Felkutatni (itt azonban vissza kanyarodtunk elsődleges gondomhoz...) a tökéletest! A kedvenc boltot, ahol akár pult alól is kedveskednek nekem, mint annó a hentesek! Csak textillel, deszkával, festékkel... Nyami! De jó is volna! No, ébresztő, bilibe lóg a kezem...

Délután négyre, hosszú sóhajok közepette érkeztem haza... Az akadályok megedzenek, mondogatom rendületlenül magamnak (és a családnak). Akkor is menni fog ez !

Ó és van örömhírem! Több is :) Az első, hogy 100 követőm lett a "közösségin"... Amúgy ez nem is fontos...

Második, hogy készíthetek egy kis lógós szarvast egy picike, két hetes lánykának!!! Na, ez a fontos!!! Teljesülni látszik mégis az álmom?

Hinta-szarvas

Olvasóm Kedves!

Legújabb kedvencem:

Említettem Neked, hogy tegnap mást készítettem, mint szerettem volna eredetileg... Ő az, aki elcsábított.

Első kísérletem a piros pöttyös jószág volt:

Ő is hintázni szeretett volna, de túl gyenge lábakon áll :) Gondoltam jó lesz polcra hasalósnak, mert az is jól áll neki. Aztán "felszerszámoztam", kapott gyeplőt, de valahogy nem tetszett neki (és nekem sem...). Bori hurcibálta egy darabig, hangos kacagással üdvözölve, ami nagy bók volt az alkotó-munkámnak! Egy ilyen gyömöszölés alkalmával a kantárnál fogva jojózott a szerencsétlennel, mikor megvilágosodtam! Ajtódísz lesz az istenadta, akkor Bori sem éri el :) Kapott kordbársony csengettyűs szívet és már készen is lett.

No, de én hintaszarvast akarok! Tehát újabb kísérlet következett. A drapp állatnak megerősítettem az anyagát egy rávasalható vetex-el (azért írtam ezt, hogy csillogtassam tudásomat, ez amolyan textil erősítő vacak...). Mivel a lábak rogyadoztak Piroskánál, a tömés mellé fapálcikákat terveztem dugdosni. Nem, nem lenyalogatott fagyipálcákat, bár ez is eszembe jutott, hanem orvosi nyelvlapocot... A patikus adta, a nevét is tőle tudom. Vicces volt elmagyarázni, mit is szeretnék...De jól bevált! Jelenleg nem hajlik a térde, csak egyenes lábbal tud szaladni, szegény... (Nem a Patikus, a szarvas! )

Tehát készült egy szuper, stabil egyed. A hintatalpat Férjuram bütykölte a kérésemre! Észrevettétek miből van? Elárulom: két fogasból. Szerintem remek ötlet! (Köszi Tilda!) Kiegészítve térkép-lécekkel... Készült egy natúr, lakkozott formáció - ezt láthatjátok is -, és egy fehér, első körben... Ugyanis még születőben van ilyen jószág műhelyemben...

Kérsz egyet? 

Angyalom

Olvasóm Kedves!

Ez az a bizonyos TILDA-angyal, amit úgy szeretek csinálni. Itt van a hivatalos oldala, ha nem tudnád, miről is beszélek: http://www.tildasworld.com/ideas.php Nagyon rózsaszín, nagyon pasztel, kis finom figurái vannak, szerintem jópofák. Nem mindenben felel meg az ízlésemnek, de pont azért klassz, mert nagyon jól variálható! Tehát elhatároztam  múlt este, hogy ma ilyeneket készítek. Konkrétan ruhatervező voltam álmomban: nemezkabátok, csipkés köténykék, pöttyös kendő és vörös bársonyruha váltogatta egymást a kifutón. Lelkesedtem! (Halkan megjegyzem, most is tart ez a lelkesedés...)

Reggelre kelve beizzítottam a varrómasinát, előkészítettem az anyagokat... A szabásmintát elővéve azonban megakadt a szemem valamin, amit azonnal ki kellett próbálnom! Segítek: egy állatról van szó! 

Nem tudtam ellenálni és tervezés ide, tervezés oda ezt varrtam inkább. Kettő variációban, és nagyon megszerettem. De ennyit árulok csak el, mert fotó újfent csak holnap lesz róluk. 

Szerintem ez lesz a szokásom: este elkészülök, felcsigázom az érdeklődésedet és reggel fotózunk... Izgi!

Azért több szinten is haladtam ma a Műhely dolgaival! Először is rövidebb lett a facebook elérhetőségem, ami nagy szó, lévén nem vagyok egy nagy közösségi-háló-guru. Persze volt segítségem! És több tanácsot is kaptam a hivatalossá válásomhoz is, ami nagyon jól esett és mindet meg is fogadom! Péntek lesz az intézkedés napja... Előre láthatólag. (Na ez az, ami nem szokott bejönni... ) 

Holnap varrjak? Vagy fűrészeljek?

Kigondolom...

Szép álmokat!