Rumlis az életem

Olvasóm Kedves!

Szia! 

Megharagudnál, ha ma kicsit elkanyarodnék a blog alapvető témájától? Most ilyesmiről szeretnék írni...

Idén gyakran hangoztattam, hogy milyen csodálatos emberekkel hozott össze a sors... Hogy a zöldséges egy láda barackot adott ajándékba. Nem a legszebbeket, de olyan jókat nem ettünk azóta sem. Hogy az utcán leszólít egy hölgy, hogy fogadjam el a kiskabátot, pulcsikat Tőle, mert a bizományiban nem vették be és úgy látja pont nekünk való. Azóta nagy hasznát vettem ennek az overálnak és mindig eszembe jut, milyen kedves is volt Valaki, akit nem is ismerek! A szervízben ingyen szereltek nekünk, holott elkavarodott a garanciánk... Ez is nagy segítség volt nekünk!!! 

Meg egyébként is hajlamos vagyok bízni az emberekben, a rosszra fittyet hányni és - így is lehet nevezni - homokba dugni a fejem...

Pedig a mi csodálatos életünkben is vannak problémák: betegség, munkahelyi gondok, nevelési hiányosságok, távollét a szeretteinktől, káosz néha... Mondhatni rumli...

Mi is találkozunk olyan emberekkel, akiket messzire el kellene kerülnünk. Mi sem tudjuk megvédeni a gyerekeinket és magunkat minden bajtól.

De mindent megteszünk, mert szép az élet! Szeretem a struccpolitikát. Gyógyít.

Akárki, akármit mondd is....

Ezentúl is bizalommal fordulok majd minden idegenhez, mert erre szeretném őt is bíztatni! Bízzon bennem, mert rászolgálok majd. Ez az egy tuti! Remélem, olvasóm kedves, Te is így gondolod...

Ajándékok

Olvasóm Kedves!

Kissé lassabban halad minden, mert mindig túl sokat szeretnék egyszerre csinálni.... Akik ismernek, ezt tudják rólam.... 

A varrogatás folyik, csak a fotózás lassú... Kölcsön kaptam egy szuper gépet. Hát... Ühüm... Ebből is látszik, hogy nem elég a jó eszköz... Gyakorlat, tehetség is kell a használathoz, nem is kevés! Azért próbálkozom...

Tegnap készült egy "vegyél-fel" mackólány Panninak, remélem szeretni fogja!

A képet én készítettem a masinámmal... Van mit gyakorolnom...De azért jobb, mint a kis kompaktunk fotónak nevezett leképezései...
Egy kis szarvas is készült ebből a pöttyös anyagból, egy pár hetes Babócának.

Jó strapabírónak készítettem, duplán varrtam, nincs lenyelhető alkatrész, puhán tömtem ki... Nem plüssből van, de az én gyerkőceim szeretik! Remélem kedvelni fogja Őt új gazdája is!

Szeretettel Sziszitől!

Szentendre

Olvasóm kedves!

Annyi mesélnivalóm van Neked! 

Az ünnepnapot kihasználva elautóztunk a szentendrei Skanzenbe. 

Volt némi gikszer reggel, ami aggodalomra adott okot: eltört a babakocsink, mikor kiszálltunk a parkolóban. Eltört a szemüvegem szára is, amit kénytelen voltam szigetelőszalaggal megrenoválni (természetesen szigorúan mindkét szárát betekerve, ne legyen olyan feltűnő...). Öröm az ürömben, hogy ennek folytán volt nálam eme eszköz (szigetelőszalag) és sikerült átmenetileg megmenteni a babakocsit vele... 

Mivel a múzeumi látogatás ingyenesnek volt hirdetve a hálón, számítottunk némi tömegre. Főleg, hogy hihetetlenül jó idő volt!!! Igaz? Remélem Te is kihasználod az indián nyarat! Érdemes!

Szóval a parkolásért azért fizettünk kicsit és a Múzeumba is csak Vásárfia jeggyel lehetett bemenni, ami pár száz forint, de levásárolható! Persze a többszörösét is el lehetett költeni...

No, beértünk. Szuper társaságunk volt: öcsém családja és unokatesómék! Sok gyerkőc, szép idő, klassz hely... Gondolhatod milyen jól éreztük magunkat! Elszállt minden kellemetlenség! Zárásig róttuk a kis falvak poros útjait... 

Kipróbáltunk ezt-azt. Például a gyerkőcök mostak: teknőben, rumplin dörzsölve a szennyest. El sem akartak jönni, jutalmul kis szappant is kaptak! Esküszöm itthon is bevezetem, olyan lelkesek voltak!!! 

Nem is tudtam, hogy a vadgesztenyéből főzhetek szappan-levet: be kell vagdosni, főzni egy darabig, aztán lehántani a héjját és picit tovább főzni...Már használhatom is. Te tudtad?

Gyertyát mártottunk, nagyon kedvet kaptam hozzá! Egyszer készítek Neked is! Csudálatos kis duci pilácsok készültek a lányok által! 

A mézeskalácsostól ötleteket szereztem. Aztán rájöttem, hogy kellene nekem is egy ilyen ütőfa: 

Már utána is jártam, például Dénesi Ildikó is készít ilyesmit. Szuper nem?

A gyerekek nagyon élvezték a népi játékokat: hordó-lovaglás, gólyalábazás, karikahajtás. Állatokat etettek: juhot, marhát, disznyót...! Szélmalmot és vízimalmot is láttunk, az utóbbi éppen őrölte a lisztet, a molnár szigorú tekintetétől kísérve!

A kis szatócsbolt egy álom! (Na, nem a szegény ott dolgozó néninek, ő alig tudta a rohamot állni...) Én annyira dolgoznék egy ilyenben! Eszembe jutott a Váratlan utazás című film kisboltja, amit szintén nagyon szeretek... Ó, ha egyszer ilyen boltocskám lenne... Már az illat is jó volt!

Kenyérlángost ettünk a fűben ülve, lestük a vonatot, ami körbe körbe zakatolt. Legközelebb arra is felszállunk, mert tuti megyünk még! Van látnivaló bőven, a végére sem értünk! 

Érdemes kilátogatnod ide, nagyon tetszett nekünk! 

www.skanzen.hu

Kolomp

Olvasóm Kedves!

Most nagyon alkotok, nem időzöm itt soká, ha nem bánod! Van néhány ígéretem!

Ezt a kis kolompot mutatom be gyorsan... Huszi készítette nekem. (Mert szeret...)

Én nem találnám ki, hogy miből van: kerítés-csücsök a teste! Egyéb, rozsdás dolgok az akasztó, nyelv és kongató-fül. Ha van ilyen alkatrész egyáltalán... Ilyen csodás színt és felületet csak az idő tud létrehozni!

Én szerintem tökéletes!!! A kertben nagyon jól mutat. Kellemes, mély, búgó hangja van...

Ebből is látszik, hogy Férjuram NAGYON kreatív! Ez a harang igazi! Nem amolyan sorozat-gyártott csengettyű, amilyeneket most lehet kapni, ráadásul tuti egyedi darab! Na jó, nem teljesen egyedi, mert még 7 ilyen csücsköt mentettünk meg a kerítésből... Nem túl sok munkával, készítünk neked is hasonlót, ha értékeled az ilyesfajta szépséget!...

Mert szeretünk :)

Színes takaró

Olvasóm Kedves!

Ma egy vidám takaróról írnék neked picit. Ez az első "pecsvörk" takaró, amit varrtam! Mindig is szerettem volna ilyet készíteni, mert egyszerűen imádom őket! Otthonosak, vidámak, ölelgetőek...

Ez a nagyon színes apróság öcsikém kislányának készült. A keresztelőjére varrtam, Ő az első keresztlányom és valami "gondoskodó", maradandó holmit szerettem volna adni neki. Ilyen erős színeket képzeltem el eredetileg is, nekem tetszik így... 

A foltvarrás szuper móka! Először is az anyagokat válogattam napokig. Minél színesebb legyen! Aztán felkockáztam, összevarrtam  négyesével, újra kockáztam és elforgatva a darabkákat jöhetett a kirakósozás...

Ez sokkal nehezebb, mint amilyennek látszik. Ne legyen egyforma egymás mellett, mindenhová arányosan jussanak a színek... Ez is sok órás munka. Nézegetem. Férjecske is nézegeti, javasol egy cserét. A lányok is forgatnak, variálnak picit... Igazi családi takaró készül! Lelket adunk neki! 

Eredetileg is szerettem volna nevet írni rá, hiszen így személyre szóló igazán! A betűket kétoldalú ragasztófátyollal (igen, van ilyen, nagyon klassz!) simán fel tudtam volna ragasztani, de csak egy oldalon ragasztós textilem volt... Kissé nehézkesebb, de megoldható az applikálás. Erre a ragasztós textilre rávarrtam a betűket, sima varrással. Körbe vágtam és máris ragasztható betűim voltak. (Vasaló melegére ragad rá az alapra...) Miután rávasaltam a megfelelő helyre, sűrű cikk-cakk öltésekkel körbevarrtam, hogy tartós legyen... Ez a feliratos kocka került középre...

Végre úgy gondolom tökéletes az elrendezés...

Összevarrom a végleges variációt (még kettőt kicserélek azért....) és a nehezén túl is lettem... Vatelinnel (vastag bélésanyag, ettől puha az egész...) és egy egyszínű, jelen esetben kockás anyaggal (IKEÁban vettem egy ágyneműt, azt vagdostam fel... Szentségtörés...) összetűzöm. A varrógépem okos jószág, csinos tűzések vannak rajta! Nem látszik a képen, de egy különlegesebb cikk-cakkozást választottam... Persze egy sima is megtenné, vagy egyenes öltések is... Vigyázni kell, mert picit óhatatlanul is elcsúszik az egész, én jó 5 centivel nagyobb hátoldalt szabtam a biztonság kedvéért. Körbevágás után egy szuper találmánnyal, a ferdepánttal szegtem be körben. És kész! Gyönyörű lett, nem?

Én rém büszke voltam magamra! Maradt egy kockám, gőzöm sincs hogyan... Abból kispárna készült, szivecske mintával...

Mackó

Olvasóm Kedves!

Szeretek mackókat készíteni, tulajdonképpen velük volt az első varrós sikerélményem, még régen! 

A fenti mackópár a kedvenc alkotásom. Sógornőm esküvőjére készítettem őket. (Egy fotózás erejéig hozzánk költöztek...) Volt némi kiegészítőjük: egy cilinder, apró csokornyakkendő a sötétebb úron... Fátyol, nyaklánc és pici virágcsokor a kis világos hölgyön... Jó nagyok, selymesek! Most a gyerekek hurcolgatják őket. Tanusíthatom nem hiányzik rájuk az ünneplő, remekül áll nekik a kinőtt bébiruha is! 

Rajtuk kívül készítettem számos mackómukit. Mondhatni már hagyományosan macit kap tőlem minden ismerős gyerkőc az első szülinapjára :) Barátném kislányának készült a profilképem sárga, kordbársony jószága legutóbb. Eme barátnőm is nagyon, de nagyon sokat noszogatott a műhely-nyitással, így lett ez a ducimaci a kezdet! Ezúton is köszönöm neki is! (Meg a férjemnek, a gyerekeimnek, a szüleimnek, tesóimnak, ismerőseimnek, a sarki fűszeresnek... De komolyan! Nagyon sokmindenkinek hálálkodhatnék, de neki igazán, de igazán... Puszi! )

A kis sárga a legkisebb macim eddig :) Pici lett a feje szerintem, tiszta Micimackó, márcsak a piros póló hiányzik a pocakjára! A pocakról jut eszembe: szeretek némi meggymagot tölteni a belsejükbe, mert mosható, kicsit csörög és jó fogdosni...

A bundájuk is sokféle volt már. Elsőre egy kis barna bársonymaci készült... Még anyukám segített, tisztán emlékszem a közös munkára :) Zsófinak, tesómnak készítettem eme medvét, aki csöppet csámpásra sikeredett, mert nem jól értelmeztük a szabásmintát... Azóta is csámpás, de így szeretjük! (Nem, most sem Zsófiról beszélek, hanem a varrományról... ) 

Készült maci nem-hordott-pulcsiból, farmerből. Természetesen a pettyes variációt nem hagyhattam ki! Mivel Virágunk (igen, ő volt tegnap 3 éves) kapta, varrtam a nyakába egy pici kendőt, virág mintával. Kissé partedli jellege volt... De szerintem jól állt neki! 

Szóval a maci-gyár már működik, tessék befáradni!

Neked milyet készítsek?

Gyurma

Olvasóm Kedves!

A hétvégét a családra szentelem! Majdnem teljesen... 

Férjuram keresztlánykáját ünnepeltük ma, 3 éves nagylány már! Imádnivaló! Az egész napot együtt töltöttük, szuper volt! Ajándéknak - remélem nem ítélsz el - nem vásároltunk egy haszontalan újabb csodajátékot... Inkább készítettünk itthon gyurmát:

A kép innen való:

(http://www.modernparentsmessykids.com/2012/05/play-dough.html)

Ezt a receptet imádom! A lányoknak többször készítettem már, mindig más szín sikerül (ez nekem az élvezet...), olcsó, nagyon jó fogása van és könnyű megcsinálni. Kicsit hazudtam, mert keverni nehéz, ahhoz jól jön egy férfikéz, de egyébként gyerekjáték és ki ne szeretne gyurmázni!

Szóval tessék elkészíteni a gyerekeknek, unokáknak, barátoknak! Több recept is kering a neten, csak rá kell keresni, de íme az én kipróbáltam: 20 deka liszthez 10 deka sót, 2 kiskanál citromsavat keverek. Hozzásuppantok 2 evőkanál olajat és 3 dl vizet! Felteszem a tűzhelyre és kavarom folyton... Türelemmel, míg teljesen egybe nem áll, mint a fenti képen. Körülbelül 5 perc lehet....

Ezzel a módszerrel fehér lesz a gyurma. Eztán jöhet az izgalom! Folyékony ételfestékkel színezek! Csináltam már úgy, hogy hozzátettem, már a főzés előtt a festéket, de így színenként kell főzni. Legalábbis az alapszíneket és aztán lehet kevergetni. 

Most háromszoros adagot főztem egyszerre és a kész fehér gyurmát osztottam 10 részre, ezeket színeztem utólag, gyúrással... Na, most ehhez hozzá tartozik, hogy a kezem - az első mosogatásig - meglehetősen színes volt... Ne friss manikűrrel állj neki ilyesminek :)

És jó sokáig kellett gyömöszkölni, hogy homogén legyen egy-egy szín: így Huszi is kapott feladatot, elvégre az ő kis Keresztlányáról van szó, gyúrt rendületlenül :) Nem, nem kisfókát készített, csak "homogenizált"! Csók érte!

Készítettünk piros, rózsaszín, lila, sötét és világos kéket és zöldet, narancs-, citromsárgát és egy adag fehér is maradt... Barna, szürke, fekete is készíthető megfelelő arányokkal, de ez már nehezebb... Zárójelben jegyzem meg, hogy a gyurmafőző fazekat be kell áztatni a munka végeztével, de ne rettentsen el a dolog, nem okoz maradandó károsodást!

Mára ez az ajándékom Neked, éljenek a szülinapok!

Megjött Kicsinyke Fotósom is, holnap mutatok valami műhelymunkát!

Szép álmokat!

Rögös út

Olvasóm Kedves!

A mai napom nem volt zökkenő-mentes. Gondoltam elmesélem Neked, mire is számíthat egy kezdő műhely-tulajdonos az ELEJÉN. Mindennek az elején. 

Például, nincs fotósom (elutazott :) ), így kénytelenek vagytok beérni egy kis saját képpel a textiles szekrényem egy polcáról (ma árválkodtak szegénykék, nem voltam itthon) ...

Mesélek! Olvass és tanulj, hátha egyszer Te is a nyomdokaimba lépnél!

Első számú probléma, ami ma szembe jött velem: az időhiány. Ezt gondolom nem kell bemutatnom, hiszen időből sosincs elég (meg pénzből sem...). Gondolatban rengeteget alkotok, de gyakorlatban csöppet lassabban megy (senki ne ijedjen meg, amit megígértem betartom, mégha nem is alszom miatta! ), tudniillik: hol mosni kell, hol vasalni, vacsorát főzni, sétálni a Picúrommal, tanulni a Naggyal... A Középsővel könnyű, Ő barkácsolni szeret... Bevallom, ma nem készült semmi nálunk...

No, de ez még a legegyszerűbb eset, mert mindannyian rugalmasak vagyunk ugyibár :) 

Következő: A rettegett hivatalos út... Ma jártam az önkormányzatnál és hosszan hallgattam, hogy hol kéne még érdeklődnöm: KSH (?), 13. kerületi okmányiroda (?), NAV, Kormányablak, egy jó könyvelő.... De azért regisztráljak az elektronikus ügyfélkapu rendszerbe, mert az jó lesz nekem....Ezt négyszer mondta el, az amúgy szimpatikus fiatalember. Több kérdés is felmerült (tehát több kérdéssel jöttem ki, mint amennyivel bementem....). Gyed mellett foglalkozhatok-e egyáltalán ilyesmivel...? Lásd: anyának a gyermeke mellett a helye... Mi lehet a tevékenységi kör, ami lefedné sokszínű terveimet és nem kell hozzá szakirányú végzettség (térképészként nem is varrhatok....)? Adószámmal lehet-e ilyesmi, nevezzük "ajándék készítés"-nek, foglalatoskodást végeznem...? Érdemes-e betársulnom Húgom - amúgy fotós - vállalkozásába? Hiszen így Ő foglalkozna ezzel hivatalosan, így mindig rá kellene hivatkoznom, ne adj Isten: velem kellene jönnie vásározni.... Szegény, az nem neki való!

Egy szó, mint száz: kisvállalkozó nem leszek maholnap...Ahhoz még kutakodnom kell. Ha ez zavar téged, akkor ajánlj nekem egy igazán JÓ és érthető könyvelőt, légy szíves! Kincset érne számomra.

Mint legkellemesebb elfoglaltságom ma, beszereztem néhány alapanyagot. Textilek, festékek, filc anyagok, raffia, kartonok, stb... Elájultam az áraktól. Nem jó helyen vásárolok, ebből is látszik! Milyen amatőr is ez a kis műhely, vagyis én (egyenlőre! ). A tapasztalt alkotók nagy tételben vásárolnak, olcsóbban, bejáratott forrásból. Na, ez a célom! Felkutatni (itt azonban vissza kanyarodtunk elsődleges gondomhoz...) a tökéletest! A kedvenc boltot, ahol akár pult alól is kedveskednek nekem, mint annó a hentesek! Csak textillel, deszkával, festékkel... Nyami! De jó is volna! No, ébresztő, bilibe lóg a kezem...

Délután négyre, hosszú sóhajok közepette érkeztem haza... Az akadályok megedzenek, mondogatom rendületlenül magamnak (és a családnak). Akkor is menni fog ez !

Ó és van örömhírem! Több is :) Az első, hogy 100 követőm lett a "közösségin"... Amúgy ez nem is fontos...

Második, hogy készíthetek egy kis lógós szarvast egy picike, két hetes lánykának!!! Na, ez a fontos!!! Teljesülni látszik mégis az álmom?

Hinta-szarvas

Olvasóm Kedves!

Legújabb kedvencem:

Említettem Neked, hogy tegnap mást készítettem, mint szerettem volna eredetileg... Ő az, aki elcsábított.

Első kísérletem a piros pöttyös jószág volt:

Ő is hintázni szeretett volna, de túl gyenge lábakon áll :) Gondoltam jó lesz polcra hasalósnak, mert az is jól áll neki. Aztán "felszerszámoztam", kapott gyeplőt, de valahogy nem tetszett neki (és nekem sem...). Bori hurcibálta egy darabig, hangos kacagással üdvözölve, ami nagy bók volt az alkotó-munkámnak! Egy ilyen gyömöszölés alkalmával a kantárnál fogva jojózott a szerencsétlennel, mikor megvilágosodtam! Ajtódísz lesz az istenadta, akkor Bori sem éri el :) Kapott kordbársony csengettyűs szívet és már készen is lett.

No, de én hintaszarvast akarok! Tehát újabb kísérlet következett. A drapp állatnak megerősítettem az anyagát egy rávasalható vetex-el (azért írtam ezt, hogy csillogtassam tudásomat, ez amolyan textil erősítő vacak...). Mivel a lábak rogyadoztak Piroskánál, a tömés mellé fapálcikákat terveztem dugdosni. Nem, nem lenyalogatott fagyipálcákat, bár ez is eszembe jutott, hanem orvosi nyelvlapocot... A patikus adta, a nevét is tőle tudom. Vicces volt elmagyarázni, mit is szeretnék...De jól bevált! Jelenleg nem hajlik a térde, csak egyenes lábbal tud szaladni, szegény... (Nem a Patikus, a szarvas! )

Tehát készült egy szuper, stabil egyed. A hintatalpat Férjuram bütykölte a kérésemre! Észrevettétek miből van? Elárulom: két fogasból. Szerintem remek ötlet! (Köszi Tilda!) Kiegészítve térkép-lécekkel... Készült egy natúr, lakkozott formáció - ezt láthatjátok is -, és egy fehér, első körben... Ugyanis még születőben van ilyen jószág műhelyemben...

Kérsz egyet? 

Angyalom

Olvasóm Kedves!

Ez az a bizonyos TILDA-angyal, amit úgy szeretek csinálni. Itt van a hivatalos oldala, ha nem tudnád, miről is beszélek: http://www.tildasworld.com/ideas.php Nagyon rózsaszín, nagyon pasztel, kis finom figurái vannak, szerintem jópofák. Nem mindenben felel meg az ízlésemnek, de pont azért klassz, mert nagyon jól variálható! Tehát elhatároztam  múlt este, hogy ma ilyeneket készítek. Konkrétan ruhatervező voltam álmomban: nemezkabátok, csipkés köténykék, pöttyös kendő és vörös bársonyruha váltogatta egymást a kifutón. Lelkesedtem! (Halkan megjegyzem, most is tart ez a lelkesedés...)

Reggelre kelve beizzítottam a varrómasinát, előkészítettem az anyagokat... A szabásmintát elővéve azonban megakadt a szemem valamin, amit azonnal ki kellett próbálnom! Segítek: egy állatról van szó! 

Nem tudtam ellenálni és tervezés ide, tervezés oda ezt varrtam inkább. Kettő variációban, és nagyon megszerettem. De ennyit árulok csak el, mert fotó újfent csak holnap lesz róluk. 

Szerintem ez lesz a szokásom: este elkészülök, felcsigázom az érdeklődésedet és reggel fotózunk... Izgi!

Azért több szinten is haladtam ma a Műhely dolgaival! Először is rövidebb lett a facebook elérhetőségem, ami nagy szó, lévén nem vagyok egy nagy közösségi-háló-guru. Persze volt segítségem! És több tanácsot is kaptam a hivatalossá válásomhoz is, ami nagyon jól esett és mindet meg is fogadom! Péntek lesz az intézkedés napja... Előre láthatólag. (Na ez az, ami nem szokott bejönni... ) 

Holnap varrjak? Vagy fűrészeljek?

Kigondolom...

Szép álmokat!

Mézeskalács

Olvasóm Kedves!

Ma délelőtt fotózás volt nálunk. Zsófimat dolgoztattam és váltig hangoztatja, hogy örömmel segít, de már kezd furdalni a fránya lelkiismeretem. De olyan szépek a képei, imádom őket! Nézegesd meg Te is! 

Várj, belinkelem ide:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.217677481733062.1073741830.216417498525727&type=1

Ugye?

A mézeskalács készítése nagy kedvencem és szeretnék készíteni másoknak is. Ellenben foglalkoznom kell némi problémával, például a "hivatalossá" válással is. Vajon a mézesek is dísztárgynak számítanak? Vagy mivel ehető, más "engedélyre" van szükség? Másik kérdésem is lenne: Mégis, hogyan tudassam mindenkivel, hogy az angyalka, amit eladnék egy TILDA szabásminta alapján készült, amit a saját ízlésem szerint módosítottam, fejlesztgettem, szépítgettem... Egyáltalán szükség van erre? Vagy ilyenkor ez már saját alkotmányom? 

Nos, a tudatlanságom nem ment fel, igaz? Szóval - mégha én korainak is érzem, hiszen "megrendelőm" még nemigen akadt - kell elmélkednem az adófizetésről, szerzői jogokról, ÁNTSZ-ről és megannyi csuda ronda (elnézést az illetékesektől) dologról.... 

Főleg, ha vásározó leszek...

Márpedig leszek! Már két kicsi adventi vásárra is hivatalos vagyok, aminek nagyon örülök.. Erreföl készült a "szóróanyagom" is... Csak egyetlen dolog zavar: a vásáron eladni kell...

Véleményem szerint nem tilos elkezdeni vállalkozni, míg nem vagyok vállalkozó, csak éppen eladni nem szabad... 

Ebből az következik, hogy sürgősen meg kellene álmodnom a vállalkozási formámat. No, ebben kellene nekem valami segítség... Van ötleted? Van lehetőség megjegyzést írnod ám! De levelet is írhatsz, ha szégyenlős vagy: csudarumli@gmail.com. Nagyon hálás volnék!

Úgy gondolod elbizakodott vagyok? Lehet, hogy nem is szeretne tőlem senki vásárolni... Úgy döntöttem nem foglalkozom ezzel, mert szeretek álmodozni! És igenis optimista a szemléletem, amire büszke vagyok! Sokkal könnyebben mennek a dolgaim pozitívan! 

Kitalálom mit kell tennem, hiszen törvénytisztelő polgár lennék, vagy mi a szösz! És muszáj is...

Tehát bátran rendelj tőlem mézeseket! 

Ámátőőőőőr...

Olvasóm Kedves!

Vajon csillagot érdemlek Tőled? 

Rengeteg bennem a bizonytalanság... Amúgy is így születtem, de most különösen. Ahogy egyre mélyebbre ások az idegen műhelyek megismerésében (mert, igenis érdekel mások munkája), azzal a lendülettel érzem magam egyre rosszabbul.... Szükségem lenne Rád, Olvasóm Kedves! Amatőr vagyok, bíztass kérlek egy kicsit!

Hiszen mindenki kezdte valahol, én sem most alkotok először, bár ami azt illeti semmit sem találok tökéletesnek, ami kikerül a kezeim közül. Mondhatni minden "rusztikus" kissé, megvan az esetlen bája....

Az a kérdés is felmerült bennem, ez-e a fő feladatom? Nem vesz-e ez el több időt a kelleténél a családommal töltendő időből? Remélem megtalálom az egyensúlyt! SZERETNÉM folytatni! Én úgy élvezem ezt csinálni! Ha rutinosabb leszek, Kicsikéim is meglátják majd, hogy érdemes volt! Mert előbb utóbb gyakorlottabbnak kell lennem, ez törvényszerű! 

No, nem panaszkodni jöttem, csak izgulok... Mint mindig :)

A mai nap eredményes volt ám! Elkészültem az ígért mézesekkel! Amolyan Sziszisek... Csináltam hópelyheket, rénszarvast (ez ugyebár kötelező...), pettyes szíveket, karácsonyfát... De nem mutatom meg! 

Fényképezés holnap lesz! Ugyanis rámsötétedett... 

Addig is: Zsófi (Kicsi Húgom, bemutattam már?) átküldte nekem a sütésen készült fotóit! Bori nagy segítség volt a nyújtásnál (csak a lyukakat kellett kerülgetnem néha a kiszúrókkal), de az írókázást akkorra időzítettem, mikor már aludt... Szerintem érthető... Ellenben Enikőm, mikor hazaért az oviból, egyből csatlakozott hozzám, ami nem volt ellenemre, sőt! Tehetséges rajzoló! 

Meglátod holnap! Szép álmokat!

Ez itt a reklám helye...

Olvasóm Kedves!

Ez itten a leendő névjegykártyám!

Ez pedig a szórólapom...

Mit gondolsz: jók lesznek? Nekem tetszenek, de ugyebár én elfogult vagyok.... 

De még korai is erről beszélni, majd meglátjuk, hogyan válik be, ha osztogatom... Ez a lényegük, igaz?

Első a család!

Olvasóm Kedves!

Nagyon restellem, de a mézesekre várnotok kell még egy napot, mert ma családi programom volt! Együtt voltunk tesómékkal, szüleimmel... Mindannyian! Ez sajnos egyre ritkább, úgy élveztem, hogy eltelt a nap!

DE! Rumliztunk is: készít nekem Öcsikém névjegykártyát, Hugicám meg fotózni tanít, hogy én is fotózhassak szépeket Nektek (ezt is tanulni kell...) ! Szóval nem vagytok árvák, csak inspirálódtam...

Ugye egyetértesz velem, hogy a család az első! Ugye?

Csöppet furdal a lelkiismeretem, mert nem tartottam be az ígéretemet, már így, a kapcsolatunk kezdetén. De légy elnéző! Ami késik nem múlik - mondhatnám művelten - , tetszeni fognak a mézeseim! És az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, hogy még egy csuda-mondást említsek...

Szép nap volt a mai, jót tett a lelkemnek! Ez pedig jót tesz az alkotó-kedvnek, meglátod!

Beszélgessetek a családotokkal Ti is, biztosan nagyon aranyos emberek!

Most nekilátok a névjegyemnek... Hiszen "vásározó" leszek!
Szép álmokat Neked, Olvasóm Kedves!

Holnap találkozunk!

Vásárra vinném a bőrömet...

Olvasóm Kedves!

Vajon, az emberek szívesebben vásárolnak személyesen? Szerintem igen. Könnyebben a pénztárcájukba nyúlnak, ha valaminek megtetszett a "fogása"... Megragadó az illat, érzés, "élet"-nagyság, tapintás, a részletek megfigyelése... Amiket egy fotó nem tud visszaadni, akármennyire is igyekszik...

A kis padlásműhelynek itthon, az volt az alapötlete, hogy "előbb a megrendelés, aztán az elkészítés", így mindenki azt kapja amit kért, és én sem dolgozom feleslegesen...

DE RÁJÖTTEM, EZ MÁSKÉPPEN IS MŰKÖDNE! Hiszen ez a világ legjobb foglalkozása: nem is dolgozhatok szükségtelenül! Biztosan lesz gazdája egy-egy elkészült tárgynak, hiszen szerethetőek! Maximum itt lakik egy darabig a Műhelyben.

Ezen a megvilágosodásomon kívül,  ma -séta közben - beszélgettünk Férjurammal... Igen, sokat szoktunk, szerencsém van Vele! De nem ez a lényeg.... Szóval igazat adtam neki. (Kivételesen)  Kell, hogy legyen néhány portéka, amelyeket mutogathatok... Akiket "vásárra" vihetnék, ha lenne rá alkalmam.. (Itt jegyezném meg szerényen, hogy lehet, hogy lesz is, nem is egy... Majd mesélek...)

Ígyhát alkotásra fel!

Ma a fészbukon ígért mézeseket sütöttem ki, és kissé rendbe szedtük a családdal a műhelyt (ÁÁÁÁÁ, csöppet sem volt "rumlis"....). Holnap, miután anyai és háztartási (házastársit is írhatnék, de ez félreérthető, igaz? ) kötelességeimet elvégeztem, nekiláthatok a mézes-díszítésnek! Szeretem csinálni! És már most karácsony-illatú minden... Hmmmm....

Érzitek?

Adventi szarvas

Olvasóm Kedves!

Én NAGYON szeretem ezt a rénszarvast, a kedvencem! 

Egy BURDA magazin réges-régi számából barkácsoltam Lilikém első karácsonyára, cirka 8 éve. Advent első napján "jelenik" meg nálunk ez a kedves jószág, és velünk várja Karácsony napját! (Persze egész télen szem előtt van, nehogy rosszalkodjon....) 

Először könnyű dolgunk volt Huszival (Férjuram), mert egyetlen gyerkőcnek csempésztünk zsákjába (nem, nem a gyerkőc zsákjába, hanem a jószágéba...) ajándékokat, nagy gonddal becsomagolva, 24 darabot... Hogy Ő eztán kicsomagolhassa esténként... 

Aztán ketten lettek a lánykáink, még mindig nem volt baj: kisebbedtek a meglepik és a szarvas egyik oldalán Encinek, másikon Lilinek címzett apróságok rejtőztek... Tavaly már picit gondolkodóba estünk... A harmadik Csöppünk is megérkezett ugyanis! Nos, a közösre szavaztunk - sosem árt gyakorolni - , így "csak" 24 csomag került a szarvas puttonyába, amit felváltva húztak elő, nagy izgalommal. Persze egy csomagban háromnak elegendő "valami" volt, ami megnövelte a méretet...  Bátran kijelenthetem a szarvas lábánál is jól mutatnak a dobozkák :)

A mi példányunk kb. 80 centi magas, 12 mm-es rétegelt lemezből készült, kézi csiszolással és festéssel. Raffiából rojtok lógnak itt-ott és réz csengettyű díszíti a komoly buksiját...

A zsákja piros kordbársonyból varrt és stabil talapzata van, mint egy szobornak....

Ha szeretnél ilyet, időben szólj, mert kissé időigényes elkészíteni. 

Én szeretem így, hogy fixen leállítom valahová és ottmarad, (persze, mert nem igazi, miért menne el, mondhatnád logikusan...) de készíthetem kerekeken gurulósnak is (és így nem marad ott.... Érted, ugye? ). 

Sőt a méret is variálható... El tudom Őt képzelni asztaldísznek, szaloncukrokkal a zsákjában, vagy kis gurulós gyerekjátéknak is, amolyan huzogatósnak... Bár nálunk az ilyesmik is inkább csak dísznek voltak, a lányok nem túl huzogatós fajták :)

Nagyobbat is készíthetek, mondjuk életnagyságút? Az NAGY kihívás lenne! De akár a kertben is legelészhetne zuzmót....

A zsák természetesen akármilyen lehet: pöttyös, sárga, vászon, fenyőmintás.... 

Nekem már rénszarvas csorda fog álmomban is megjelenni, beindult a fantáziám... Alig várom, hogy megvalósíthassak néhány gondolatot, a gyerekek imádni fogják, meglátjátok!

:)

Kicsit több képet is láthatsz itt (nem kell fészbuk-tagnak lenned):

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.216757751825035.1073741829.216417498525727&type=1

Csoportkép

Olvasóm Kedves!

Íme: Boróka és néhány bemutatandó alkotás... Kedvcsinálónak gondoltam ide biggyesztek egy csoportképet... Hugom fényképezte, szerintem aranyos! Ígérem egyesével is bemutatom majd a portékákat, ahogy időm engedi...

Kicsi "boltom" ezennel megnyílt :) Boldog vagyok!

Tudnod kell viszont, hogy ez nem amolyan "ezt kérem pontosan" bolt! Ne haragudj! A fényképen szereplő tárgyakat ajándékba készítettem a családnak (úgy szedtem össze itthon :) ) De a legtöbbnek van már tesója, többet is készítettem belőlük... Innen az ötlet, hogy esetleg Neked is (el)adhatnék ilyesmit. Persze saját kedvenc színben, méretben, anyagválasztással... Szóval variálhatóak és így garantáltan szeretni fogod őket!

Rajta, gondolkozz, mit is szeretnél és írj nekem! Ja, és légyen bármi ajándékötleted, kérlek kérdezz rá, el tudom-e készíteni, mert így is szívesen segítek és nem lesz unalmas az alkotás... Ha nincs megfelelő kézügyességed, vagy időd nem engedi...Tudod...

Még valami mára: Most kezdtem ezzel foglalkozni, úgyhogy  van időm :) Az első három megrendelőnek kedvezményt is adnék :) Mondjuk 50 százalék tetszene?

Bemutatkozás, avagy barátkozzunk

Olvasóm Kedves!

Sziszi vagyok.

Egy felfedező, térképész, anya, aki jószerivel eligazodik az itthoni káoszban.

Mert muszáj.

Három fruska - Liliom, Enikő és Boróka - szórakoztat engem és padlás-lakunk urát - Huszit - naphosszat...

A rumli az, ami meghatározza életünket, de mondhatom ennek ellenére kiegyensúlyozottak lennénk... Ha hiszitek, ha nem :)

Én vagyok a fő tettes, aki imádom a tárgyakat (is). Persze csak a különlegeseket, mesélőket....

Szóval Tettes vagyok - nagy T-vel - , ugyanis a hely sosem elég!

Meg szeretnélek kérni, Olvasóm Kedves, tekintsd oldalamat apró bazárnak, ahol ezennel gazdát szeretnénk találni némely alkotásunknak, tárgyunknak....

Terveim szerint lesz kevés játékos, némi komoly, hasznos és haszontalan holmi.... Saját készítésű, mert alkotni jó... Esetleg néhány - számunkra - már felesleges kacatnak is gazdát keresnénk, de ez még nem biztos....

Olvasgass örömmel Nálunk!

Szeretettel üdvözöl:

Sziszi és a Család

Persze a facebook-on is megtalálsz, ha ott keresnél:

Csudarumli Padlásműhely a varázsszó :)