Olvasóm Kedves!
Vajon csillagot érdemlek Tőled?
Rengeteg bennem a bizonytalanság... Amúgy is így születtem, de most különösen. Ahogy egyre mélyebbre ások az idegen műhelyek megismerésében (mert, igenis érdekel mások munkája), azzal a lendülettel érzem magam egyre rosszabbul.... Szükségem lenne Rád, Olvasóm Kedves! Amatőr vagyok, bíztass kérlek egy kicsit!
Hiszen mindenki kezdte valahol, én sem most alkotok először, bár ami azt illeti semmit sem találok tökéletesnek, ami kikerül a kezeim közül. Mondhatni minden "rusztikus" kissé, megvan az esetlen bája....
Az a kérdés is felmerült bennem, ez-e a fő feladatom? Nem vesz-e ez el több időt a kelleténél a családommal töltendő időből? Remélem megtalálom az egyensúlyt! SZERETNÉM folytatni! Én úgy élvezem ezt csinálni! Ha rutinosabb leszek, Kicsikéim is meglátják majd, hogy érdemes volt! Mert előbb utóbb gyakorlottabbnak kell lennem, ez törvényszerű!
No, nem panaszkodni jöttem, csak izgulok... Mint mindig :)
A mai nap eredményes volt ám! Elkészültem az ígért mézesekkel! Amolyan Sziszisek... Csináltam hópelyheket, rénszarvast (ez ugyebár kötelező...), pettyes szíveket, karácsonyfát... De nem mutatom meg!
Fényképezés holnap lesz! Ugyanis rámsötétedett...
Addig is: Zsófi (Kicsi Húgom, bemutattam már?) átküldte nekem a sütésen készült fotóit! Bori nagy segítség volt a nyújtásnál (csak a lyukakat kellett kerülgetnem néha a kiszúrókkal), de az írókázást akkorra időzítettem, mikor már aludt... Szerintem érthető... Ellenben Enikőm, mikor hazaért az oviból, egyből csatlakozott hozzám, ami nem volt ellenemre, sőt! Tehetséges rajzoló!
Meglátod holnap! Szép álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése