Olvasóm kedves!
A farsangi időszak beköszöntével, ami vízkereszttel érkezik, mi is elkezdünk pezsegni... Megbeszéljük melyik gyerkőc, mi szeretne lenni a maga kis közösségi mulatságán, jelen esetben az iskolában.
A wikipédia szerint: "A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást." Idén február 17-én (ha jól tudom) már zárul is a karnevál. Aminek örülök, mert jöhet a tavasz!!! Ez a hátramaradt két hét pont elég lesz a télből :)
De térjünk vissza a jelmezesdihez. Bevallom, idén nem erőltettem túl magam. Persze szerettem volna, de nem igényelték :) Férjuram a fánksütésben jeleskedett (esküszöm, teljesen önszántából). De magára vessen, mert ezentúl tuti az Ő feladata lesz, olyan istenien sikerült! Én - lévén konyhai feladataim elorozták (no, nem tiltakoztam ám nagyon) - a jelmezkészítés erőtpróbáló feladatára öszpontosítottam minden erőmet.
"Mit készítsünk idén lányok? " - Tettem fel a kérdést... "Akartok barokk dámák, múmiák, szaloncukrok, börtönőrök, netán dinoszauruszok lenni?" Bármi, amihez sebtiben anyagot kell szereznem, mert pl.: szkafanderhez éppen nincsen itthon megfelelő sugárzásálló textúrám.... A válasz után általában agyalhatok napokig a megvalósításon, álmatlanul forgolódva, hogy megfeleljen az öltözék minden előírásnak: tanárnénis, szülős, barátos, apás, tesós stb.-nek...
A kérdésre olyan választ kaptam, aminek minen anya örül:
"Ne bonyolítsd túl Anya, én boszi leszek". - Enci. "Én meg kalóz!" - Lili.
Jól van lányok, mi sem egyszerűbb.
"De Anya, nekem jó a varázslós szoknyám, nem kell másik. Kalapom van... Fú, és felvehetem a kopogós cipőmet!!! :) " (Nem kérdezte, kijelentette... Pedig szoktam tiltakozni... Most nem tettem...)
"Tehát semmi dolgom nincs?" kérdeztem csalódottan... "Hát, jól jönne egy seprű." Remek, ez Apa-feladat... Más? Semmi...
No, jó, akkor lássuk a kalózlánykámat :)
"Tök jó halálfejes pizsit vettem neked a múltkor a turiban, úgysem hordjátok (nem értem miért...), szuper fejkendő lesz! Hú, de menő! Ugye? " Kezdtem a fejtetőn az elmélkedést....
"De én kapitány szeretnék lenni, kalappal, meg kabáttal.... Kard tartóval, csizmában..."
Itt a lehetőség a szokásos kreatívkodásra, csillan fel a szemem, de már annyira beleéltem magam, hogy idén secperc alatt lesz jelmez, hogy - szégyenszemre - ezt válaszoltam:
"Most hülyéskedsz????? Hogy gondolod???? Ez a fejkendő sokkal jobb!... és varrok egy szemtakarót, az kell!"
Kerestünk egy szoknyát az enyéimből, átalakítottam ruhának neki... Egy fehér ing-blúz és egy jó szűk mellény egészítette ki a szerelést. Vagány lett szerintünk... A kard-tartót Apa megoldotta egy megfelelő övvel. (Apa nélkül nem is tudom mire mentünk volna :) )
Kész. A feladat letudva. Idén imígyen tudatosult bennem, hogy a jelmezbálnál a "jelmez"-től eltolódott a "bál" felé a hangsúly. A csajócák simán JÓL akartak kinézni :) Ezt erősítendő lógós fülbevalókat, nyakékeket választottunk hosszan... Elővettük a kék szempillaspirált és izgatottan vártuk - igen én is, bár én inkább a végét - a diszkót. Mert már az is van a suliban :)
A buli végén mindannyian elégedetten indultunk haza. A lányok szuperül mulattak, táncoltak és elégedettek voltak a külsejükkel, ami ebben a korban lévő lányoknál még rettentő FONTOS, majdhogynem létfontosságú... (Enci ugyan a parókát nem volt hajlandó felvenni, csak a kép erejéig, de sebaj...)
És külön büszke vagyok, mert Enci nem hercegnő akart lenni és Liliom nem valami vámpír-zombi-lény :)
Na, melyik Enci? :)
