Olvasóm Kedves!
Én nem bírom az állítgatást... Komolyan... Este olyan sötét van, hogy majd elalszom ötkor, reggel meg kénytelen vagyok felkelni korán, mert feljött a nap... Hiába varrtam napközben valamit, nem tudom lefényképezni, mert besötétedett... A családom "este" ér haza... Egy dolog tetszik, hogy ünnepélyes hangulata van. Hangulatos, mikor a fények kigyúlnak itthon, hogy gyertya pislákol a vacsora asztalon...Csak meg kell szokni, igaz? De annyi mindent kell megszoknunk... Kell ez nekünk? Fura... Most épp aludni szeretnék... Nagyon!Úgyhogy mára "lopott" fotó jár és egy Babits vers:
ESTI MEGÉRKEZÉS
"Az esti sötét
halk mezei lelkét
a mohó kilométerek
bús messzibe nyelték.
Kocsim ablakait most
veri a fény,
hét sorban a lámpák
jönnek elém.
Tépett takaró lett
már a sötétből;
csak az ég, a nagy ég
fut velem a rétről;
kiejtik az utcán
a csönd mezei
csokrát a kiránduló
fáradt kezei.
De harsan a lángok
lármája, a lámpák
csilláma szemembe
csengeti lángját.
Máshol az éjszaka
csendje halálos:
itt villan a villany
és villog a város.
Idelenn a város
villanya villog,
de fenn a nagy ég
száz csillaga csillog:
a villany a földi,
a csillag az égi,
a villany az új,
a csillag a régi."
Jó éjszakát! Rózsás csókokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése