Olvasóm Kedves!
Sokat töprengtem mostanság azon, vajon jól csinálom-e... Mármint ezt a Műhely-cuccot...
Kitaláltam, hogy nem találok ki semmit. Vagyis, nem az ajánlott utat követem, miszerint
valami egyedi termékkel, belopom magam a Kedves Vásárló szívébe és hamarost hírös leszek... Jól hangzik azért! És el is szoktam bizonytalanodni... De annyira nem ezt akarom! Pont ezért nem vonz az alkalmazotti létforma... A sorozatgyártás nem mozgatja meg a fantáziámat. És én szeretem, ha mozog :)
Legutóbbi kedvenc munkámat egy aranyvirág kollégám biztosította, köszönöm!!!!
Azt mondta nekem: "Keresztes lányom szombaton diplomázik klasszikus gitárból, és ugyebár kellene valami diploma ajándék, vagy mi... És tekintettel a "macska" rajongására gondoltam erre a lehetőségre, vicces formájú lehetőleg vörös macsekra."
No, ez kell nekem!!!!! Imádom, ha valaki tudja mit szeretne! Persze ezek a feladatok a legnagyobb kihívások és nem ezekből fogok meggazdagodni az okos üzleti tanácsadók szerint, de olyan sikerélményt nyújtanak, hogy csak na! Ezért szeretem csinálni!
Önbizalom! Hmmmmm, nagyon rám fér :) Például rettentően félve vágtam bele egy ruha megvalósításába... Kedves - néha hihetetlen ötletekkel előálló - Barátom, egy képre bökött imígyen: Te, Sziszi, varrj egy ilyet, meg szeretném lepni az Asszonyt... Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, én nem tudok ruhát varrni, de persze nem hitte el... Nem szokott hinni nekem.... Szóval... Lemérte az adatokat otthon: mellméret, csípőbőség stb... (Vicces lehetett :) ) Én meg kerestem hasonló szabásmintát, mégse a levegőbe rajzoljak... Kis átrajzolás és egy lepedő beáldozása következett. Mintadarabot varrtam, igen.... Mégse tehettem tönkre azt a klassz lenvásznat, amit vettem... Ezt próbáltattuk meg, a meglepett meglepettel... Bejelölgettem a javításokat egy filctollal és csak eztán álltam neki az "igazi" ruhának... Mondanom sem kell, a vállnak nem tulajdonítottam nagy szerepet, de NAGY szerepe van! Ha nem jól van összevarrva, semmi sincs a helyén.... Nagy tanulság, de könnyen javítható... Még egy patent és már nem is olyan bő... A cipzárat elkerültem azért, ahhoz bátorság kell... Harmadjára minden stimmelt... Nem hiszem, hogy egyhamar divattervező lesz belőlem, de megcsináltam!!! Hip, hip hurrááááá!
Kissé elkalandoztam, de azt próbáltam ecsetelni, hogy mennyire, de MENNYIRE értékelem, ha valaki megkér, hogy valósítsam meg elképzeléseit! Mindenem a MEGRENDELŐ! Éljenek a gondolkodó emberek!
Ennek ellenére, ahogy készül a weblapom és a meska boltom is frissül, mindig szembesülök azzal, hogy kell az árukészlet... Néhányan szeretik megtapogatni, "meglátni és megszeretni" a megvásárolt dolgot, ami szintén érthető... Talán erre is fordítok majd időt... Ha lesz kedvem :)
Addig is: Mit kívánsz? Mondd és teljesítem!
