Olvasóm Kedves!
A Jászberényi Állatkert belopta magát a szívünkbe :)
Most jártunk itt először, de tapasztalt idegenvezetőkkel. Gyusziék minden évszakban jönnek! Tőlünk kicsit messzebb van, de a pingvinek sétáját feltétlenül megnézzük majd novemberben... Tehát mééééég visszajövünk!
Aki nem járt itt, az tervezze be a programjába, mert nagyon helyes hely. Mondjuk én személy szerint oda vagyok a családias állatkertekért.
Nem sorolok fel mindent, mert nem is tudnám. Viszont az nagyon fontos, hogy a látvány-etetések szinte egymást érik, és érdemes megnézni-hallgatni őket, mert tanulságosak! Például megtudtuk, hogy a hiénáknál a nők hordják a nadrágot, a pasik félelmükben vihognak... A medvék együtt élnek az egy szem farkassal, mézeskenyeret majszolnak és a mancsukon egyensúlyozzák az uborkát, míg megeszik... A szőlőszemet a pofájukkal veszik el a gondozótól... Így szedik le a málnát a bokorról is :)
Volt gibbon-etetés, ahol magunkra ismertem... Nagycsalád, három gyerek... Nagyon lazán lógtak... Mézes túrógombócot falatozva, "énekeltek" is... Anyucinak nem tetszett egy látogató és próbálta kedvesen elijeszteni...
A tarajos sül tüskéit gyűjtögette nekünk a "néni" és roppant türelmesen kezelte a kis csapat gyerkőcöt, akik itt-ott nem viselkedtek jólnevelten (lásd enyémek :) ) A kerítés túlságosan vonzó volt, Enci reflex-szerűen mászott rá állandóan... A szurikátákat nem zavartuk...
A vidra írtó cuki hangot ad, pittyeg, mint egy kismadár és kunyizik. Tündérek voltak. Ahogy a pingvinek is.... A szárnyukon lévő jelzés alapján lehet őket megkülönböztetni, legalábbis nekünk. Alapvetően a pocakjukon lévő pöttyök is egyedi elrendezésűek, de annyi időt nem töltöttünk ott, hogy megjegyezzem melyik, hány "csillagot" visel :) A vörös panda bambuszt evett, miközben Bori nyuszira vadászott, ugyanis néhány nagyfülű szanaszét rohangászott a kert fái közt... Idilli volt...( Bár patkány is lopkodta a kiskocsiról az elemózsiát, ami kevésbé az, de nekünk tetszett! Míg nem otthon van...)
ÓÓÓÓ, nekem a kedvencem a holló volt! Szeszélyes, csökönyös, szép és okos! Trükköket mutatott, (na nem ment tökéletesen, hisz évek kellenek a begyakorláshoz) nagyon tetszett a próbálkozása! Színes kupakokat válogatott és összeszedte az aprópénzt, majd a mellényzsebbe ejtette. Nagyon jópofa jószág! Csak nem mindenki bírta kivárni, míg kedve szottyant produkálnia magát..
Ami nagyon nagy szám volt, - szerintem már csak ezért is érdemes eljönni ide - az a kis Benett-kenguruk simogatós etetése volt! Szeretik a műzlit. A gyerekek markából eszegettek és nyugisan tűrték, hogy a látogatók macerálják őket...
A simogatósdi amúgy is bejött a gyerekeknek. Kecskék, juhok, nyuszik, lovak... Olyan picurka gidák is voltak a karámban, hogy a gyerkőcökkel lépten nyomon itt kötöttünk ki. Szeretgették, etették őket.
Nem is tudom mit hagytam ki, biztos sok mindent. Például én lemaradtam a leopárdokról. Nem. Hazudok, mert egy apró cicus kukucskált felém, mikor arra jártam. De ennyi. Őket jobban megnézem legközelebb. Mosómacit sem találtam, jól elbújt.
A szárnyatlan gödénynek innen üzenem, hogy észre sem lehet venni a hiányt, nem kell folyton igazgatnia a tollait, így is gyönyörű rózsaszín! A hattyú biztosan azért bántotta, mert megirigyelte a szépségét.
A tavon átvezető móló, a játszótér, az őszi fák, a (végülis) napsütéses idő, aranyos állatok, új élmények... Jó társaság! Fantasztikus vasárnapunk volt!
Legközelebb gyere Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése