Életünk rendezői

Olvasóm Kedves!

Boldog vagy?

Én az vagyok, ha mélyen belegondolok! De ha nem....

Minden aggaszt... Ellátom-e megfelelően kötelességeimet...

Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a külső szemlélőktől (Például Tőled :) ), hogy jó irányba haladok... De a kisördög itt motoszkál....

Be kell látnom nem megy zökkenőmentesen a megvalósítás.... A lakás romokban, az Enci lépten nyomon hisztizik, Bori nem eszik rendesen, Liliomot nem köti le a tanulás és a vállalkozásom is csak döcög.... Túl sokat akar a szarka? Nem vagyok elég rátermett? Gondban vagyok... Mit is tehetnék? 

Mostanra kijelenthetem, hogy fogok barkácsolni a műhelyben. Ez tuti. Az is biztos, hogy alig várom, hogy rendelésre varrjak!  Ez az egyik vágyam, hogy ilyesmiből tudjunk megélni! Nos, ez még rettentően odébb van.... 

Ilyenkor - mondja a kisördög - jön az, hogy vissza kellene mennem dolgozni... Szegény főnököm szívinfarktust is kapna rögtön, ha ezzel állítanék be, hiszen munkát kéne nekem adnia, sőt mi több, megfelelő fizetést is! Ez nem elvárható egy mai főnöktől.... Sajna. ..

De igazán nem is szeretném! Nekem nem jó, ha csak a gond van velem. Letör. Inkább itthon ügyeskedem. Lassan, de kedvtelve, kreatívan és ... kevéssé megfizetve. 

Lili legfeljebb nem megy táborba. Például ezért. Mert én nem akarok, igen AKAROK megfelelni az elvárásoknak. Pedig, ezt is hozzá kell tennem, imádom a térképész munkát! Én térképész AKARTAM lenni és szerintem nem csináltam rosszul.... Igenis jó vagyok a szakmámban! Csak nincs rám szükség.

Szóval mást csinálok, mert ez is jó, jobb! ÉS nagyon hasznos, mert három gyerkőccel mindig van valami feladat, amit kevés munkahely tolerálna.... Beteg gyerek... Természetesen nem egyszerre, szigorúan egymás után, hetekig, hogy aztán az első kezdje elölről.... Iskolai feladatok: szülői, fellépés, adventi készülődés, különtorna, nevelés nélküli napok.... Csupa csupa rugalmasságot igénylő program. Kedvenc szavam a rugalmasság!!!! Imádom, hogy reggel még úgy kelek, hogy házimunka vár, aztán inkább varrok, mert Bori hosszan alszik, vagy éppen ki vagyok nyúlva, mert túl sokminden történt és inkább leülök irogatni csendesen. Senki nem mondja meg mikor, mit csináljak... Én rendezem az életem! 

Irígykedsz Rám? Nem kell. Ha mélyen bele gondolok és gondolkodni azt lehet vasalás közben, nem én vagyok a rendező... A családom irányítja minden lépésemet, minden gondolatomat. Kitöltik a kis világomat... És ez tesz boldoggá, a mi szintünk... Minden csak eztán jön, a Városunk, az Országunk, a Világunk.... Elítélsz? Hidd el, kevesebbet ártottam én mindezeknek, mint aki többet foglalkozik Velük....

A Családanya, (de beszélhetnénk éppen CSaládapáról is) egy állatfajta manapság, akit mutogatni illik. Nálam százszor szuperebbek, mindre felnézek! Akik MINDEN elvárásnak eleget tesznek! Dolgoznak, gondoskodnak a családjukról és még szépek is!

Annyira szeretnék szuper lenni! Akibe szerelmes a férje, akire felnéznek a gyerekei és szót fogadnak neki, mert tudják, hogy utat mutatnék. Aki megvalósítja az álmait, örömmel dolgozik, amiért megbecsülést kap és megfelelő mennyiségű zöldhasút, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiben. Aki mindent jól, gyorsan és elvárásoknak megfelelően csinál... Tökéletes...

Távol állok ettől. De, ha mélyen belegondolok... így is NAGYON BOLDOG vagyok!